Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Körmöcbánya város története
át. Az elülső területnek pedig csupán két aknája van: megérdemli azonban a fáradságot, hogy ezeket is szemügyre vegyük. Az egyiket Fins ter-Stermiek, vagyis Homályos csillagnak hívják: a név értelme ismeretlen előttünk. Mélysége kicsiny: nem nyúlik ugyanis ötven ölnél lejjebb a földbe. Mivel nincsen benn víz erejével működtetett gépezet, lovak segítségével emelik ki belőle a felszínre az érceket. A másik bányának a neve Szentháromság-akna, vagyis Heilig-Dreyfaldgkeit-Schacht: ez körülbelül 18 öl mélységű. Ebből a két bányából csupán annyi ércet bányásznak ki, amennyinek a zúzására és mosására elegendő hat zúzómú és két mosóasztal. — Mindezek szerint tehát a császárnak összesen kilenc aranybányája van itt, 4 " amelyeknek részint nyers, részint pedig összezúzott teléreit az olvasztásnak az erre a módszerére rendelt, különleges műhelyben elhelyezett, csaknem állandó folyamatossággal működő kohókban olvasztják fel. Sőt, a selmecbányaiak arannyal és ezüsttel terhet érceit is ebben az öntőműhelyben olvasztják meg, miután ideszállították. Ezeknek a munkálatoknak három felügyelője van: az egyik a könyvvezető — közönségesen Hütten-Schreiber —, a másik a sáfár, vagyis a Hütten-Schaffer, a harmadik pedig az olvasztóműhely kémlésze, vagyis a Hütten-Probierer; ez Parschitzius kéziratában a bányák következő elnevezését találom: AltFerdinand-Schacht (régi Ferdinánd-akna), Ncu-Ferdinand-Schacht (új Ferdinánd-akna), Keyscr Rudolph-Schacht (Rudolf császár-akna), Anna-Schacht (Anna-akna), és a többi. Fzeket a neveket a jelenleg használtakkal kapcsolják össze azok, akik rendelkeznek az ezen dolgokról való ismeretekkel.
