Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

dolgot és minden embernek a munkáját egyaránt. Mindenki köteles ugyanis hite és esküje alatt azon fáradozni, hogy semmi se szenvedjen hiányt a reája bízott területeken. Mivel pedig ezek az egymástól elválasztott hivatalok, amelyeket számba vettünk, úgy függenek össze kölcsönösen egymással, hogy az egyikben elkövetett hiba vagy tévedés többnyire nagy károkozással mindenféleképpen kiterjed, mint valamiféle méreg, csaknem az összes többire is: ezért szükség van az együttes gondoskodásra és iparkodásra, nehogy valamilyen kárt szenvedjen ez a mind a nagyságát, mind pedig a költségeket tekintve olyan nagy jelentőségű rendszer. Az öt esztendővel ezelőtt korai halállal elhunyt kamaragrófnak, Joseph Andreas Wenczel de Sternbach szabad bárónak egy újonnan bevezetett, de soha eléggé meg nem clicsérhető rendelkezése volt, hogy a bányászok tisztségviselői, valamint az urburáriusok közül a tekintélyesebbek minden héten gyűljenek össze a kamarában egy tanácskozásra. Szinte bányásztanácsnak is mondhatnánk ezt a gyűlést, amelyen a számvevő, vagyis a perceptor elnököl. Itt pedig mindenről határoznak, ami csak a bányák gyarapodásának az elősegítésére, vagy ellenkezőleg: a veszteségek távoltarása érdekében hasznosnak vagy éppen szükségesnek látszik a többség véleménye szerint, s amit elhatároztak, azt a kamaragróf elé terjesztik, aki vizsgálata alá véve a véleményeket, ítéletet alkot a dologról, hogy mdniillik mi származhat belőle és vagy helybenhagyja azt, vagy pedig ha nem teheti, akkor kétségeivel és azok megokolásával együtt újra és újra visszaküldi a mondott tanácsnak, sőt nem ritkán ő maga is megfontoltan