Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása
Dr. Szvircsek Ferenc: A nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása A megismerés története A magyar barnakőszén bányászat több mint két és fél évszázados történetében megtisztelő helyet foglal el a nógrádi szénbányászkodás. A korai próbálkozások nyomán az üzemszerű kitermelés csak a 19. század közepén alakult ki Salgótarján közvetlen környékén. Korábban ugyanis hiányoztak a bányászat azon előfeltételei, melyek az üzemszerű szénbányászkodás megindulását lehetővé tették volna. A szén fellelése hazánk technikai fejlődéstörténetében kezdetekben nem jelentett határállomást. Példák sora bizonyítja, hogy a lakosság, s főleg az iparosok nehezen barátkoztak meg a kőszénnel. Amíg megyénk is fában bővelkedett, addig a kőszénnek, mint az ipar későbbi mozgatórugójának csekély fontosságot tulajdonítottak. A hamuzsírfőzés és faszénégetés következtében az erdők ritkulni kezdtek, így megyénkben is a kőszéntelepek felfedezése, helyesebben tudatos keresése majd feltárása az ipari fejlődéssel együtt járó, az erdőpusztítást megakadályozó rendeletek eredménye volt. Bár a kezdeti időkről legtöbbször megbízhatatlan adatok ismeretesek, a nógrádi ember a szenet jóval az üzemszerű termelés előtt ismerte és részben hasznosította is. A vízmosásokban, nyílt kibúvásokból felszínre került, különös állagú, gyúlékony anyag korán felhívta magára itt is a földművesek, favágók, pásztorok, azaz az erdőjáró emberek figyelmét. Homokterenyén, Inászó-pusztán, Karancskesziben, Kazáron, Nemtiben, Pálfalván, Pilinyben, Rónán, Somoskőújfalun, Zagyván a szénnek erről az ismeretéről tanúskodnak a helyi dűlőnév összeírások: a pilinyi „Kövecses-dűlőben kőszén mutatkozik" , "Sóshartyánban a Kerekhegy aljában kőszén" található, "Somoskőújfaluban a Nyesés lápa és Nyesés, hajdan bokros, tövises terület kivágd altatván jelenleg szántó, hol kőszén- és kavicsbánya találtataik", "Homokterenyén a Mizserfa-erdő, Kazár és Nemti község szomszédságában lábas erdő, cser- és tölgyfákkal, ennek aljában kőszén is találtatik, mindazonáltal használva nincsen" , "Karancskesziben a határ nagyban bővelkedik kőszénben, de még nem nyitották fel, hanem télen a község lakosai mégis szekérszámra hordják haza tüzelésre". Mindezekből nyilvánvaló, hogy a nógrádi paraszt a földjéhez nőve nemcsak ismerte, hanem jóval a feltárások előtt hasznosította is a kőszenet. Nógrád megye szénvagyonáról hosszú ideig azonban nem volt tudomása a közvéleménynek. Ugyanis kezdetben nem ismerték fel a felszínhez közeli széntelepek miatt keletkezett talajmelegedés és a több helyen is előforduló széngáz okát. Ezeket, mint érdekes természeti jelenségeket tartották csak nyilván. Radványi Ferencnek az 1720-as évek végén keletkezett történeti munkájában Vecseklő határában előforduló jelenséggel kapcsolatban is ezt
