Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei barnakőszén bányászat kialakulása
lehetett tapasztalni: "...nem tudni, hogy milyen kigőzölgések, egykor maguktól meggyulladtak", Bél Mátyás az 1742-ben megjelent ország ismertetésében szintén írt a vecseklői esetről: "a lakosok üregeket Mutattak a hegyekben, melyekben a föld magától meggyulladt". Azonban egyikük sem írta le, hogy ezen a helyen szenet sejtenének. A környéken lakó emberek még 1767-ben sem tudták, hogy vidékükön szén található, mint kiderül a Pressburger Zeitung 1767. október 31.-Í számából. Itt már a Vecseklő falutól délnyugati irányban található Salgó hegyen történt "föld meggyulladás"-ról találunk értesülést. Ugyanis a hegy "magától gyulladt meg és izzott erős füsttel két hónapig. Az imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek ételeik megfőzésére szolgáltak. Az égett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban kőszénné lett, mely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég. " Itt még azt hitték, hogy az elégett földből keletkezett a szén. Mária Terézia ismert rendeletei nyomán 1768-ban Matussek Vencel és Fischer Antal pesti kádármesterek a kitűzött jutalom reményében jelentették be, hogy Salgótarján határában, a Jankovich család birtokán szenet találtak. Ez a két pesti iparos tekinthető a salgótarjáni szén felfedezőjének, pontosabban felismerőjének. A Helytartótanács által felkért szakértő azonban a barnakőszén minősége és a felvevő piacként számításba vehető Pesttől való nagy távolsága miatt gyakorlati célra nem találta alkalmasnak. Az első bányanyitási próbálkozások A kőszén a fennálló jogviszonyok miatt hosszú ideig nem tudott a szabadon kutatható ásványok közé kerülni. Ezzel hiúsult meg annak a néhány vállalkozónak, így a Verőcén próbálkozó Carl Nützen v. u. z. Sanderspiel budai bányapolgárnak a törekvése is, akik a bányabíróság állásfoglalásában bízva kezdtek a földesúri birtokon kőszenet feltárni. A vállalkozó polgár és a földtulajdonos érdeke ütközött össze 1768-ban a verőcei szénelőfordulás kitermelésével kapcsolatban. Carl Nützen a Selmecbányái bányabíróság engedélye alapján 1771-1772-ben kutatott a vidéken és hajtott ki tárót a váci püspökség birtokán a Katalin-völgyben, a Diós-hegy aljában található "Nyu/asgödörben. " Mint később kiderült végzetes hibát követett el, az egyház, mint birtokos tiltakozott a bányanyitás ellen, s húszévi pereskedés után bírói ítélettel tiltották meg budai bányapolgárunknak a bányászkodás folytatását. 1 Franciscus Radványi: Collectanea ad históriám comitatus de Nógrád. Codex sec. XVII. 114. Nógrád megye története. Föszerk: Balogh Sándor. Salgótarján, 1971. II. k. 44-45. Dornyay Béla: Salgótarján szénbányászatának történetéhez. Salgótarjáni könyvek. 8. Tata. 1937.1-17. Faller Jenő: Adatok a salgótarjáni szénbányászat kezdeti idejének történetéhez. Bányászati és Kohászati Lapok. 196276. 422-425. Faller Jenő: 200 éves a magyar szénbányászat. Bányászati és Kohászati Lapok. 1954./2. 59-65. Bél Matthias: Notitiae Hingariae novae historico-gcografica IV. k.Vienne. 1742. 92-98.
