Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Wanek Ferenc: Az erdélyi szénbányászat kezdetei
idézte is. 4 De mi haszna, ha az adott korban a tudományos ismeretek és azok alkalmazása közt még hatalmas ür tátongott. Az elmélet és gyakorlat közötti közeledés majd felzárkózás, széles fronton csak a 18-19. század fordulóján következett be/ Ezt igazolja az erdélyi ipari szénbányászat kezdete is. A történelmi Erdély 18. századi ipari-gazdasági sajátosságát a századdal beköszöntő Habsburg uralom, 6 valamint - ehhez kapcsolódóan - a nemesség rossz helyzetfelismerése az új körülmények között és a gazdasági elkötelezettségtől való idegenkedése határozta meg. 7 Az erdélyi vezető társadalmi réteg teljes vállalkozói passzivitását szépen tükrözi az is, hogy amikor Inhoff bányakapitány sugallatára Mária Terézia 1766-ban rendeletileg ösztönözte a szén ipari alkalmazását, 8 a történelmi Erdély (de akár a Partium vagy a Bánság) területéről 1771-ig egyetlen bejelentés sem érkezett. 9 A gazdasági megkésettség és - erre már utaltunk fentebb - a szellemi világ korszerűsége párhuzamosan működött. 10 A szénre a tudós világ figyelt, hisz Fridvaldszky János, a kolozsvári jezsuita egyetem neves professzora 1767-ben 4 Csiba, St.: Dissertatio Historico-phvsica de moníibus Hungáriáé. Tirnavia (Nagyszombat). 1714. A magyar fordításban (Tóth Péter) 1991-ben Zsámboki László adta közre In. A bányászat, kohászat és földtan klasszikusai VI. Miskolc-Rudabánya. 137. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 3. kiadás. Akadémia Kiadó. Budapest. 1996. 183. 6 A Habsburg önkény általában nem kedvezett Erdély iparának, hisz a jól jövedelmező só- és ércbányászaton kívül a bécsi udvar gazdaságpolitikája nem nyitott megfelelő teret (Csetri E.: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás 1800-ig. Erdélyi Gazda Kiadó. Kolozsvár, 1999. 90-91.). az említett bányászatot viszont erős kézben tartotta, hasznát lefölözte (Trócsányi Zs.: Az erdélyi központi bányaigazgatóság története 1691-1848. Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei 8. Miskolc. 1963. 493-514.) ..Az erdélyi uralkodó osztály nagy többsége az erdélyi Corpus Iuris, Aprobatae Constitutiones Complatae Constitutiones bűvöletében élt, rendi szemlélet és önelégültség hatotta át. (...)"" írja Csetri 1999. 59.. majd a továbbiakban: „az átlagnemes egyik legkonzervatívabb és egyben legkárosabb vonása a kereskedéstől, kalmárkodástól. nyerészkedéstől való elzárkózás maradt. (...) Pedig a nemesség kereskedelmi kiváltságaival igen előnyös helyzetben volt. Ezekkel az előnyökkel azonban nem tudott élni, és gyarapodás, gazdagodás és tökefelhalmozás dolgában messze elmaradt a kínálkozó lehetőségekhez képest." Ebben a tespedtségben csak kerékkötő volt az ország alkotmányának tipikus feudális jellege - 1.: u.o. 67. 8 Bán 1934. 75-76.: Bán Imre: A magyar kőszénbányászat története az 1759-1918. években. MTA Miísz. Tud. Oszt. Közi. 8. (1953) 502.: Molnár László: Mária Terézia rendeletei és azok hatása a magyar bányászatra. Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat. 115. (1982) évf. 336-340.: Radócz. Gy.: The History of the Discovery and Mining of Neogene Coal Desposits in Hungary. In: Hála József (ed.): Neogene Mineral Resources in the Carpathian Basin. Magyar Állami földtani Intézet. Budapest, 1985. 215-257. 9 V.o.: Bán 1934. 76-77.: Zsámboki 1997. 231-232. Csak tizenkét év múltán. 1782-ben jelentkezett egy erdélyi (Nagyszeben) és egy bánsági (Temesvár) város (I.: u.o. 232.) 10 Csetri 1999. 68.
