Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig
A Bányabíróság Maluzsinai Kirendeltsége 1853. március 19-én Árvay Károly Bromélius uradalmának engedélyt adott szénlelőhely felkutatására Usztye térségében. A tíz kizárólagos kutatási terület közül állítólag csak egy helyen, az un. Lipnyák úrbéri földek mellett található Havrán mezőn találtak szénelőfordulást. A 265. sz. kizárólagos kutatási területen található felső szénmező részben már kiaknázott volt, s ezért a földbirtokos további kutatási engedélyért folyamodott a Beszertecebányai Bányakapitánysághoz. Az 1858. első félévi jelentés szerint az alsó réteg elővájása 12 m-t haladt előre és 1 438 bécsi mázsa (720 q) barnaszenet termeltek ki. 14858-ban a két 6 és 4 m vastag szénréteget irányban föltárták. Egy évvel később befejeződött a felső réteg kitermelése. Egy évvel később egy 0,55 m vastag újabb szénréteget tártak fel. Más források szerint a folyamatosan működő Kari Bromélius bányatelek szomszédságában kezdődtek újabb kutatások. Az innen nyert szén 16,2% hamut tartalmazott. Vavrecska (Vavrecka) faluban is ismertek voltak szénelőfordulások. Az Alsópatak-völgyben, amely terület Sihla néven is ismert, szintén az Árvay családnak volt mindenki mást kizáró kutatási engedélye. Az eredeti bányaadományt 1857. július 9-én újították meg. Az 1860. második félévi jelentés szerint itt egy 6 m mély kutatóaknát létesítettek, amely segítségével egy 3,5 láb (kb. 1 m) vastag szénrétegre bukkantak. A somodi szénmedence A Szepsi melletti Somodi (Drienovec) határában található szénmedence a 19. század másodi felétől ismert volt. Kutatása már 1849-től megkezdődött, s a lelőhelyen 1862-től egy rövid ideig felszíni kitermelés is folyt. Hosszabb szünet után ismét felfigyeltek rá a vállalkozók és 1886-ban mélymüveléssel vették használatba. A bécsi Birodalmi Földtani Intézet geológusai által végzett felmérésről szóló, 1869-ből származó jelentésben Henrik Wolf említést tesz egy kis szénmedencéről, amelyben időszakos termelés folyt. Az 1862 - 1896. közötti években itt 25.000 tonna szenet bányásztak. A túlnyomó részben somogyi lakói által újonnan alapított Kassa-Somodi Kőszénbánya Rt. 1884. március 30-án szén, illetve egyéb más ásványok kutatására, valamint bányászatára vonatkozó szerződést kötött a terület tulajdonosával. A társaságnak 1888-ban átengedték a Bianca nevű bányatelket, s röviddel ezután a társaság hozzálátott a kitermeléshez. A 25 m mély Bianca akna segítségével 3 szénréteget (1,30 m, 1,80 m, 2,30 m) tártak fel. Az akna 1889-ben leégett és azt betemették. A társaság 1893-ban a felszámolt akna közelében új. úgynevezett Főaknát mélyített ki. Ebből 40, 60 és 80 m. mélységben három fejtési szintet nyitottak. A harmadik fejtési szint volt a legkiterjedtebb, miközben a feltáró és előkészítő munkák az aknától észak-keleti irányba húzódó 120 m hosszú tárnák vágását jelentették. Papp Károly munkájában (1915) Lóczi Lajos leírta, hogy 15-19 m mélységben a szenet tartalmazó réteget átvágva az akna édesvízi
