Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

mészkőrétegen haladt át, amely alatt újabb, délkeleti irányba 80-85 -ban dőlő szénréteg volt. A szénréteg vastagsága 1 és 4 méter között váltakozott, s helyenként elérte a 8 métert is. A lelőhelyen porózus, könnyen morzsolódó és könnyen elválasztható szenet bányásztak, amely gyorsan szétporladt. A szén magas lánggal és jól égett, kalorikus értéke 3.866 - 7.386 kcal/kg között mozgott. Víztartalma 3-5%, hamutartalma 18 - 28% között mozgott. A Kassa-somodi Kőszénbánya R.t. 1907-ben bekövetkezett felbomlása után a lelőhely hosszú ideig elkerülte a figyelmet, mígnem 1923-ban a Bánya- és Kohóipari Kormánybiztosság érdeklődni kezdett a Somodi (Drienovec) határában fekvő szénmedence iránt. A bánya korábbi tulajdonosainak tulajdonjogával összefüggő kérdések rendezését követően a Somogyi-környéki szenet tartalmazó rétegek geológiai vizsgálatára 1925-ben Alojz Matëjka és Otto Hyne kapott megbízást. Az elvégzett kutatófúrások nem hoztak pozitív eredményt, ezért 1927-ben leállították a további munkákat. Legutoljára 1938 és 1942. között próbálkoztak a kitermelés újraindításával. A összefoglalva megállapítható, hogy a szénbányászat a Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig terjedő időszakban, - annak ellenére, hogy a mai Szlovákia területén a szénbányászat nem volt sem a legfejlettebb bányászati, sem pedig ipari ágazat -, a 18. századtól kezdődően gazdag múltat mondhat magáének. Ezt a múltat nagyon sok jeles ipar-, társadalom- és politikatörténeti esemény alkotja.