Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

vele. A vásárlók közé tartozott a vihnyeperecsényi (Vyhne) Kachelmann Károly gyára is. Pállfy János gróf - mivel ismerte a kincstári intézmények arra irányuló szándékát, hogy a rátegyék kezüket a lelőhelyre - az Altalános Bányatörvény alapján megtette a szükséges jogi lépéseket is annak érdekében, hogy megelőzze őket, és magának biztosítsa a jogot a nyitrabányai szénlelőhely kitermeléséhez. Már 1856. november 3-án kizárólagos kutatási engedély iránti kérelmet adott be a Selmecbányái Bányakapitányságra, s 1859 októberéig az ilyen kérelmeinek a száma 72-re emelkedett. Egyidejűleg a lelőhelyen - első sorban azokon a helyeken, ahol szénréteg kibúsások voltak - kutatófúrásokat végeztetett. A kutatások eredményeként Turcsányi A., Pálffy gróf megbízottja, aki a bajmóci uradalom jószágigazgatója volt, bányatelek adományozása iránti kérelmet nyújtott be. Az 1857 és 1860. közötti években a beszercebányai Bányakapitányság 6 bányatelek létesítésére adott ki engedélyt Anna. Barbara, János, Károly, Konstantin és Laura néven. Elsőként a Károly, majd a Barbara és a Laura bányatelkeken kezdték el a szén kitermelését. A Kincstár csak Pálffy grófot követően és előnytelen feltételek mellett kezdte el a nyitrabányai lelőhely kutatását, csak 1857-ben kért kizárólagos kutatási engedélyt, amikor Pálffy gróf már elfoglalta az összes olyan helyet, ahol felszíni szénelőfordulások voltak. Ezen kívül Pálffy gróf nem engedélyezte a kincstárnak, hogy az ő tulajdonában lévő földterületeken kizárólagos kutatási engedélyhez jusson. A Kincstár csak az erdőbirtokossági társulatok tulajdonában álló területekre kaphatott ilyen engedélyt, így Nyitrabánya és Ujszabadi (Nová Lehota) községek határában 30 kizárólagos kutatási engedélyhez jutott. Ezeken kutatófúrásokat végeztek, amelyek azonban gyenge eredményeket hoztak. Csak egy fúrás fedezett fel 17 méter mélységben egy 3,5 m vastag szénréteget. A Kincstár a kutatómunkák megkezdésétől kezdve vitákba keveredett a bajnóci uradalommal és annak tulajdonosával, Pálffy János gróffal. A viták miatti pereket - mint a földterületek tulajdonosa - rendre Pálffy János nyerte meg, s sikerült megakadályoznia, hogy a Kincstár Nyitrabányán beindítsa a széntermelést. A Kincstár 1861-ben kénytelen volt beszüntetni a kutatómunkákat és elveszítette a kizárólagos kutatási engedélyét is. Ennek nagyon hátrányos következményei lettek az alsó- és felsőmagyarországi ércbányászat, valamint kohászat fejlődésére, amelyet ezáltal megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy a közelből szerezzen be olcsó és jó minőségű fűtőanyagot. Pálffy gróf bányáiban csak nagyon lassan indult be a termelés, sőt a 19. század utolsó harmadában az még vissza is esett, mivel az általa kitermelt szén iránt annak magas ára miatt alacsony volt a kereslet. A 20. század elején a szén iránt megnőtt kereslet, valamint a kedvező gazdasági viszonyok arra ösztönözték a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot, hogy komolyabb figyelmet szenteljen a nyitrabányai szénmezönek. A vállalat 1900-ban részletes geológiai szakvéleményt