Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

készíttetett a lelőhelyről. A kedvező szakvélemény alapján bányatelek-bérleti szerződést kötött a lelőhely feletti földterületen fekvő mindazon községek erdőbirtokosságával, valamint nagybirtokosaival, akik korábban nem kötöttek ilyen szerződést Pálffy gróffal. A Részvénytársaság Pálffy Jánossal is tárgyalásokba kezdett bányatelkek bérléséről és 1906. december 18-án aláírta a szerződést a gróffal, amelynek alapján az ő földterületeit is használatba vehették. A nyitrabányai medencét erre az időre geológiai szempontból már viszonylag alaposan megkutatták. A tudományos szakirodalomban 1846-ból származnak az első ilyen jellegű híradások. A 20. század kezdetéig a területen Pettko, Kunz, Jeiteles, Kornhuber, Stúr, Stäche, Adrian, Cermák, Lollok, Hauer, Foetterle, Hantken, Uhlig, Vetters, Papp , Vígh , és Böckh végzett geológiai kutatásokat. Az 1906-1908 években Richard Hoffmann mérnök vezetésével elvégezték a medence komplex geológiai kutatását. A kutatást aknák, szondák és mélyfúrások segítségével végezték. Összesen 89 fúrást végeztek, amelyeknek egynegyede pozitív eredményt mutatott. A kutatófúrások maximum 300-400 méter, a produktív helyeken pedig 50-200 m. mélyek voltak. A kutatómunkákkal egy időben a Barbara bányatelken szénkitermelés is folyt. A kutatási időszak befejezésének és a nyitrabányai szénbányák kiépítése megkezdésének R. Hoffmann 1909. február 17-én kelt nyitó és beruházási tervét lehet tekinteni. Az 1909-1913 közötti időszakra vonatkozó terv saját bányák megnyitásával számol, amelyek évi szánttermelése 600.000 tonna lenne. A tervben felszíni bányaobjektumok, irodaépületek, villanytelep, 42 hivatalnoki és 500 munkáslakás, munkásszálló, iskola, kórhát, vasút, út és egyéb létesítmények építése szerepel. A nyitrabányai bányák beruházási igénye meghaladta a salgótarjáni társaság erejét, s ezért az összefogott a Magyarországi Altalános Kőszénbánya Részvénytársasággal. Az új társaság 1909. május 27-én tartotta meg alakuló közgyűlését és a Nyugatmagyarországi Kőszénbánya R. t. nevet vette fel. Az 1909. és 1913 közötti években, 15 millió korona ráfordítással valósult meg a nyitrabányai szénbányák komplex kiépítése. Közben folyamatos volt a Károly és Barbara tárnákban a termelés. A kitermelt szenet fogatokon Privigye (Prievidza), Garam-Szentkereszt (Sväty Kríz nad Hronom, a mai Ziar nad Hronom) településekre szállították. Ezeknek a beruházásoknak a részeként 1909. és 1912. között épült meg a bánya fő létesítménye a 2700 méter hosszú tárna. A tárnát négy helyről, függőleges aknák segítségével kezdték el építeni ezek között volt az 1909-1911. között kimélyített főakna is. A főaknához telepítettek egy gőzgépet, amelyet a meddő és a bányászok szállítására használtak. A főakna mellé fokozatosan négy gőzzel hajtott kompresszorállomást is telepítettek, amelyek a szokványos bányaüzemi feladatokhoz állították elő a sűrített levegőt. A legnagyobb ilyen berendezés óránkénti teljesítménye a szívó oldalon 3000 m /óra levegő volt.