Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

nyitrabányai lelőhelyről és kipróbálni azt a körmöci kénsavgyártó üzemben. A szén jó minőségűnek mutatkozott és nagyobb volt a fűtőértéke, mint a fának. Ekkor azonban még nem sikerült nagyobb méretekben beindítani a széntermelést Nyitrabányán. A bécsi udvari-kamarai biztos Franz Reichetzer 1825-ben Nyitrabányán tett látogatását követően újabb próbálkozás történt az itteni lelőhelyen található szén felhasználásának beindítására. A nyitrabányai széntermelés beindítását célzó törekvések azzal függtek össze, hogy Mathias Reincher bécsi építész ebben az időben több gőzgépet is üzembe helyezett a selmeci bányavidéken. Pálffy gróf túlzó igényei miatt azonban ekkor sem sikerült beindítani a szénmezőn a termelést. A nyitrabányai lelőhelyen 1841-ben Budaj Ferenc királyi bányaigazgató végzett komolyabb leíró földtani (geognosztikai) szemlét. A bejáráskor tíz kutatófúrás segítségével megállapította a szénréteg vastagságát. A szén kitermelésére felszíni és mélyművelésű módszert javasolt, s azt pálinkafőzdékben kívánta felhasználni, illetve idegen érdeklődőknek történő értékesítést javasolta. Az Általános Bányatörvény 1854-ben történt kiadását követően a Nyitrabánya környéki szénlelőhelyeken Václav Blaska, a kohók főfelügyelője végzett szemlét, aki alapos jelentést állított össze a szénlelőhelyről és igyekezett meggyőzni az állami bányahatóságokat, hogy az alsó-és felsőmagyarországi ércbányászat, kohászat és vasgyártás jövője a nyitrabányai szénlelőhely kiaknázásától függ. Blaska érvei alapján a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal újabb felméréssel bízta meg Peter Kunzot, a Selmecbányái Bányászati Akadémia ásványtani és leíró-földtani tanszékének tanársegédjét. O is azt javasolta a kincstárnak, hogy ki kell aknázni és hasznosítani kell a nyitrabányai szénlelőhelyet. A nyitrabányai szén elemzését a prágai Karl J. N. Balling professzor végezte el. Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szén minősége Ausztriában és Magyarországon a legjobbak közé tartozik, s az megközelíti az angliai szenekét. Ezeknek a szakvéleményeknek az alapján a bécsi Udvari Kamara hozzájárult ahhoz, hogy a Selmecbányái Főkamaragrófi Hivatal és a körmöcbányai Bányakamara hozzálássanak a lelőhely felméréséhez. Egyben elrendelte, hogy a Főkamaragrófi Hivatal Nyitrabányán 5.000 mázsa szenet vásároljon, azt a Selmecbányái kohóba szállítsa, és ott kísérleteket végezzen azzal. A nyitrabányai szénlelőhelyen elsőként Pálffy János gróf kezdte el a kitermelést, aki 1852-ben örökölte meg a bajmóci (Bojnice) uradalmat. A kitermelést 1854-ben a szénréteg egy kibúvásánál kezdte meg. 1856. májusában már 30 munkás foglalkozott a szén kitermelésével. 1857-ben 3.544 mázsa szenet termeltek, amelyet bácsi mázsánként 8 krajcárért értékesítettek. A szenet a hermándi (Harmanec) papírgyár vásárolta és az erdőbádonyi szenet váltotta ki