Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

(két fúrás: 22 és 25 m) is kutatott szénlelőhelyek után, de a harmadkori alakzatok alatt nem bukkantak ilyenekre. A nagytoronyai lelőhelyen csaknem tíz év szünet után 1921-ben Frantisek Dolezal újította fel a kutatómunkát, akinek az iglói (Spisská Nová Ves) Bányakapitányság 1921. május 17-én adta ki a kutatási engedélyt. Egy hónappal később a terület tulajdonosaitól is korlátlan, terjedelem és időkorlátozás nélküli hozzájárulást kapott a kutatómunkák végzéséhez. Más vállalkozók kutatásai eredményeként jelentéktelen mennyiségű széntermelés is folyt ebben a térségben egészen a bányászati tevékenység 1950. május 12-én sorra került végleges befejezéséig. 2. Széntelepek az alsó miocén rétegben A legjelentősebb és egészen napjainkig kiaknázott alsó miocénkori szénlelőhely a mai dél-szlovákiai barnaszén-medencében található, amely a magyarországi salgótarjáni szénmedence nyúlványaiból áll. A lelőhely Felső- és Középpalojtától (Horné a Stredné Plachtince) Nagy- és Kiskürtösön (Maly aVefky Krtís), Nógrádszentpéteren (Pőtor), Kürtösújfalun (Nová Ves), Szklabonyán (Sklabiná), Zsélyen (Zelovce), Felsősztregován (Horná Strehová), Tótkelecsényen (Slovenské Kl'acany), Kis- és Nagyhalmon (Maié a Vel'ké Straciny), Alsó- és Felsőzsellőn (Maié a Vel'ké Zlievce), Óváron (Olováry), Csalányoson (Zihl'ava), Jelsőcön (Jelsovec), Vilkén (Vel'ká nad Ipl'om), Tőrincsen (Trenc), Kalondán (Kalonda), Romhányon (Romhán), Fülekpilisen (Ples), Csákányházán (Cakanovce) és Ragyolcon (Radzovce) keresztül egészen Fülekig (Fil'akovo) terjed. A mai dél-szlovákia területének szénmedencéje Ennek a szénmedencének a nyugati része a nagykürtösi járásban található. Két szénréteg alkotja. Az alsó réteg vastagsága 5,0 méter. Főtéjében agyaglencsékkel, szénpalával és homokkal kevert rétegek fordulnak elő, amelyek vízzel érintkezve gyakran folyósak. Nagykürtös környékén a homokrétegek vastagsága eléri a 25 métert. Ennek főtéjében található a második, 2-3 méter vastag szénréteg. Ezek összességében szabálytalan, gyakran és hirtelenül kiszögelő rétegek, amelyek a partmenti tavakban alakultak ki. Az ásványt tartalmazó rétegcsoport főtéjében egy kellően vastag, meszes, homokos csillámpala réteg ülepedett le, amely a keleti részen eléri a 200 méteres vastagságot. Az ásványtartalmú miocén rétegek, amelyek transzgreszív és diszkordáns módon ülepedtek le a részben lepusztult oligocén alakzatra, vízszintesek, vagy csak gyengén megdőltek. Itt világosan látható a süllyedő tektonika, amely táblákra törte ezt a térséget, s ez megnehezíti a bányászati munkákat. A szénmező geológiáját 1866-ban az elsők között kutatta Franz Foetterle, a bécsi Birodalmi Geológiai Intézet igazgatója. Ezt a munkát folytatta 1878-ban