Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig
Hantken Miksa, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, majd munkatársai: 1912-ben Gaál István, 1918-ban pedig Noszky Jenő. Az akkori geológiai kutatások egy szénréteget állapítottak meg, amelyet vékony homokréteg osztott két részre. Ebben a medencében a szén felkutatására és kitermelésére irányuló próbálkozások az 1813. utáni évekre datálódnak. A Középpalojta (Stredné Plachtince) település környékén a szénlelőhely felkutatására vonatkozó első írásos feljegyzés a francia természettudóstól és geológustól. François Sulpice Beudant-tól származik, aki 1818-ban kereste fel ezt a térséget. Ebben az évben nyitották meg a Kishalom (Maié Straciny) melletti bányát. A szenet meglehetősen primitív módszerekkel bányászták, és talicskákkal szállították a felszínre. A bánya mintegy húsz évig működött. Ebben a térségben az 1859 és 1861. közötti években került sor további bányászati munkákra. A 19. század második felének leghíresebb bányavállalkozója a Selmecbánya melletti Kisbányáról (Banky) származó Mescha Károly András (Andrej Krasislav Messa) volt, aki 1859. novemberi-én indította be vállalkozását. Sikerült megnyernie a bányászat ügyének helyi nemeseket is, akikkel együtt részvénytársaságot alapítottak, amelyet 1868. december 28-án jegyeztek be. Mescha (Messa)l859-ben Nagykürtös (Velky Krtís) határában a cseresznyési részben nyitotta meg a Barbara bányát. A bányatelek területe 180.465 m"-t tett ki. A szénmező közel volt a földfelszínhez és néhol elérte a 2-3 méteres vastagságot is. Ennek a bányának a szenét a háztartásban és a kovácsmühelyekben használták. A szénkészlet becsült nagysága 10 millió mázsa volt. Ebben a bányában Mescha (Messa) 1860-186l-ben mintegy 1 000 tonna szenet termelt ki. 1861-ben a bánya társtulajdonosa lett a Kürtösi Közbirtokossági Társulás. A Barbara bányában 1869-ben 14 férfi dolgozott, s a termelés legnagyobb felfutása idején a foglalkoztatott bányászok száma 23 fő volt. Az 1876. és 1913. közötti időszakban (az 1881-1901 közötti éveket kivéve) a bányában 164,2 és 2.696,4 tonna közötti mennyiségű szenet termeltek. A bánya 1905-ben a nagykürtösi Barbara Bánya Kőszénkitermelő Társulat tulajdonában volt. A kőszénbánya-társaság igazgatója a nagykürtösi Bende Sándor volt. 1910-ben a társaság élén a zselízi Mihailovits Béla állt, pénztárosa pedig Bende Lajos volt. A bánya 20 bányászt alkalmazott. 1914-ben a bánya termelése 1.000 tonna szén volt. Ebben az időben a társaság igazgatója Dr. Sebestyén Sámuel budapesti ügyvéd volt. Mescha (Messa) 186l-ben jogot szerzett egy másik bánya megnyitására is, amelynek az Éva nevet adta. Az Éva bánya bányatelkének területe 360.931 nr-t tett ki és az az első bányaadományhoz közel a „Prevraceni pótok" területen feküdt. Az Éva bányában egy 1,0 - 1,5 m vastag szénréteget fejtettek. Az itt bányászott szén fűtőértéke 3.717 cal/kg volt. Az 1876 és 1913. között ebben a
