Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Huszár Zoltán: A pécsi bányászat két évszázada, különös tekintettel a szociálpolitikára.
báró 12 kérésére Széchenyi 1834-es angliai útján a társaság ügyeiben is eljárt. Naplóbejegyzéseiben erről az alábbiakat olvashatjuk: „Nagyban készítem elő az angliai részvényjegyzést." „Eltökélten kelek föl - Dilemmaben vagyok. Vagy elejteni a nagy vállalatot, vagy nem ügyelni többé az egészségemre. Feláldozom magam az ügynek. Puthon, Tasner írnak nekem. Nem örvendetesek a levelek. Hanyatt-homlok Brownhoz megkérdezni, mennyibe kerül egy 207 tonnás hajó 3500 font sterling."™ Széchenyi az 1830-1840-es évek pezsgő magyar belpolitikai eseményei közepette sem feledkezett meg a hajózási társaságról. A DGT az 1850-es években már jelentős hajóparkkal rendelkezett. Az egyremásra alakuló és a konkurenciaharcban ugyanakkor tönkremenő hajózási társaságok nem tudtak eredményesen versenyezni a 120 gőzhajóval és 460 uszállyal rendelkező nagyvállalattal. Az 1857 márciusában létrejött nemzetközi megállapodás, amely a Duna-menti országok hajózási szabadságát garantálta, formálisan ugyan megszüntette a DGT kiváltságos helyzetét, de a gyakorlatban a vállalat továbbra is korlátlan ura maradt a folyónak. ^ A társaság hajói ekkor már a Dunán kívül a Tiszán és mellékfolyóin - Bodrog, Maros, Béga-csatorna a Száván, a Dráván, a Ferenc-csatornán is közlekedtek, valamint a tengeri forgalomba is bekapcsolódtak. A Prut folyón 1864-ben, az Innen 1872-ben indították el hajóikat. 2. 2. A DGT a pécsi szénmedencében A DGT a Kárpát-medence, ezen belül különösen a Duna hajózását igyekezett vertikálisan és horizontálisan egyaránt átfogni. Ez a magyarázata annak, hogy szénbányákat vásárolt, hajóépítő és javító üzemeket működtetett Korneuburgban, Óbudán a legjelentősebbet, Galatzban - valamint a szén szállítását is a saját fennhatósága alatt álló vasút megépítésével kívánta megoldani. A jó fűtőértékű mecseki feketeszén, melynek bányái viszonylag közel estek a Dunához, a mohácsi kikötőhöz, arra késztette a vállalatot, hogy a pécsi szénmedencében szilárdan megvesse a lábát. A DGT számára fontos volt, hogy hajói olcsó, jó minőségű szénhez jussanak. Az 1850-es évek elején a bécsi kormány centralisztikus elképzeléseibe is beleillett, hogy a birodalmi igények kielégítésére meginduljon Pécs környékén a nagyarányú széntermelés. 12 i. m. Rot-Weis-Rot... 172. 13 i. m. Széchenyi 758. 14 u.ü. 761. 15 Palotás Emil: A nemzetközi Duna-hajózás a Habsburg Monarchia diplomáciájában 1856-1883. Budapest. 1984. 25. Huszár Zoltán: A Duna mint integráló tényező Közép-Európában a XIX-XX. században a DGT/DDSG története tükrében In. Kutatási Füzetek 6. Történelem Doktori Program, szerk.: Garai Ildikó - Gál Zoltán - Huszár Zoltán, JPTE Pécs. 1999. 143-151.
