Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”
A kezdet: 1753. A város könyveiből "való bejegyzés szerint egy, Rieder János nevű kovács (aus Swaben) a város tulajdonát képező Bánfalva község határában Wolf Priss nevű városi erdőkerülővel közösen végrehajtott kutatási során szenet talált. Rieder jelentésébe közölte, hogy műhelyébe meggyőződött a szén használhatóságáról, s kérte a városi tanácsot, hogy a szénelőfordulást vizsgáltassa meg. A város a kutatásokat Boyer István bányásszal végeztette el, aki egy vasmegyei szénkovand bányában dolgozott. Boyer ereszkét hajtott a külszínen kibújt széntelep dőlésébe, amikor azonban vizet kapott, az ereszke legmélyebb pontjából tárót hajtott a külszínre, a vizet a táron át a külszínre hajtotta. (Morgenbesser alsó-ausztriai bányabíró 1763-ban megvizsgálta a területet és úgy írta le, hogy a táróban félláb vastagságú széncsík felett kevés fehér agyag, és hat láb vastag vörös színű televény föld volt. A megkutatott széntelep eszerint nem volt azonos a később kiaknázott szénteleppel.) Boyer az első kutatások után még két kutatóárkot kihajtott, de a város a bányászkodást felfüggesztette. 1759-ben azonban már egy - a gazdasági sikertelenség miatt - felhagyott bányászatról írnak a könyvek 12 Ebben az évben ugyanis rendszeres termelés folyt a bányában, mely az év áprilisában indult és november utolsó napjáig tartott. A bányában - rövid kivételtől eltekintve - egy bányász vezetésével dolgoztak. A munkások a nyolc hónap alatt 824 bécsi mázsa szenet 1 " 1 bányásztak, mely szenet a városba szállították, s ott egy Freyter nevű kereskedő árusította. A szén ára kezdetben 40 krajcár volt, de ezen az áron csak 4-5 q. szenet sikerült eladni, az árat leszállították 30 krajcárra. A város ekkor hagyott fel a bányászattal, s próbálta menteni a pénzét: erősen áron alul árulta az egyre jobban porló szenét. A kamara azonban ekkora már felfigyelt a város bányájára, s megpróbálta azt, a bányászkodás továbbfolytatására ösztökélni. Az ok egyszerű. A Bécs környéki manufaktúrák energiahiánya gátja volt - ennek az egyébként fejlett régiónak - abban, hogy tovább fejlődjék. Minthogy a tengelyen való szállítás rendkívül drágává tette a szenet, a környék fő érdeke volt. hogy a közelben nyisson egy kőszénbánya. Sopron azonban nem méltányolta a kérést. A bányászat folytatására vonatkozó - különféle közvetítők útján érkező - uralkodói kéréseket olykor passzív ellenállásba burkolózva, olykor viszont harcosan hangoztatott földesúri jogaira hivatkozva, rendre megtagadta. ' Soproni Levéltár Protocollum . Cone. 1770. 118-120. Ez a leírás egy ..összefoglaló" jelentés a bánya első évtizedeiről a tanács irataiban. 12 Soproni Levéltár Protocollum Sen. Lat. 1759. 290. 13 Egy bécsi mázsa: 50. 8 kg.
