Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”
A Magyar Országos Levéltárban fennmaradt 18 város és 30 vármegye irata, mely szerint az egész országban hiány volt kézművesekből, de csak nagyon kevés jelentésből érződik a kérésekből gazdasági fejlesztésre vonatkozó elképzelés.' Ilyen kivétel volt Besztercebánya kérése, ahol szinte egyedülállóan a már működő posztómanufaktúrához kértek szakembereket. Hasonlóan fontos ipari üzem - egy nagyolvasztó - épült akkoriban Libetbányán, amely a hazai nyersvasgyártás egyik úttörő üzeme lett. A gazdasági hozzáértés hiányáról árulkodnak a városok jelentései: Sopron például harisnyakészítőket és szabókat kért, Ruszt, ez az akkor alig 1000 lakost számláló, boráról híres város, szintén szabót és susztert kért. 6 Sopron vármegye urai azonban mintha jobban ráéreztek volna a kor szellemére: arról tájékoztatták a kérdezőt, hogy a megye jól el van látva mésszel, fazekasagyaggal, épületkővel, és fával. (A jelentést hamar megcáfolta az élet. A fa hiánya és a hiány miatt felszökő ára az egyik elindítója lesz alig három évtized múlva az első magyar kőszénbánya megnyitásának Sopron erdeiben.) Az összeírás egyébként jól jellemzi a kontinens fejlődésének aszinkronitását is, azt, hogy jelentősen eltérő fejlődési fokon álló társadalmak és gazdaságok léteztek ekkor már Európában egymás mellett. Kelet - közép - Európa az akkori kontinens epicentrumának tartott Angliához, Hollandiához képest peremzóna volt, mely zóna csak az oszmán birodalom kiszorulásával kezdte meg felzárkózását. A változás, a fejlődés jelenségei jelentős időbeli eltolódással, a helyi állapotoknak megfelelő sajátos változatokkal jelentek meg. Közös jellemzője azonban ennek a felzárkózási folyamatnak az, hogy a szükséges minimumszint elérte után a folyamat rendkívül felgyorsul: gondoljunk csak a kiegyezést követő - nemzetközi méretekben is kiemelkedő - magyar gazdasági bummra. A szénbányászat szükségességét (is), az iparosítás fontosságát belátó birodalmi gazdaságpolitika fő célja nem volt más, mint minden állam célja: az államháztartás bevételeinek növelése és az egységes birodalom kialakítása. A gazdasági modernizálás ezeknek a céloknak a megvalósítását szolgáló merkantilista gazdaságpolitika alapvetése volt. Visszatekintve erre a célkitűzésre, el kell ismernünk a terv nagyvonalúságát, mely csak akkor érthető igazán, ha belegondolunk, hogy a 18. század első harmadában mennyire széttagolt, elégtelen infrastruktúrájú volt Habsburg birodalom. Talán épp ez, a tervek szokatlan nagyvonalúsága okozta, hogy a célkitűzések megvalósítása - mindkét cél esetében - csorbát szenvedett. Az államháztartás egész 1848-ig siralmas állapotban maradt. Ennek okai: a hosszú időn át tartó háborúk költségei, a nagyhatalmi pozícióval együtt járó költségek. Magyar Országos Levéltár. Helytartótanács It. Acta miscellanea Fase. 23. No. 178. Ruszt volt a legkisebb a korszak kiváltságolt. szabad királyi városai közül.
