Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”
a rendfenntartás, a bürokrácia fenntartásának költségei. A vámbevételek és adók nem voltak elegendők ennek a hatalmas állami és katonai szervezetnek a működtetésére. Az egységes birodalom céljait szolgáló gazdasági fejlesztések megbicsaklásának magyarázata pedig azzal a fáziskülönbséggel magyarázható, ami - történelmi okokból - kialakult a birodalom magyar része, az örökös tartományok és Csehország között. A fáziskésés még akkor is megmaradt, amikor a „Gyárkiváltságok", a „befugte Fabrik" rendszere lassan rést ütött a céhrendszeren. De míg az örökös tartományokban már az 1820-as években megindult az ipari forradalom, a magyar királyságban ebben az időben csak a tőkés fejlődés csiráit fedezhetjük fel. Ez utóbbi kifejlődése pedig elengedhetetlen része az ipari forradalomnak, mely nem csupán technikai újítások halmozódásából áll. Az ipari forradalom az egész gazdaságban strukturális változásokat hoz, a tőke és a munkaerő a mezőgazdaság helyett az ipar felé áramlik. Fontos szerephez jutnak a bankok, a hitelügyletek. A folyamat eredményeként az érintett társadalmak - így a magyar királyságé is - többet változtak, mint előtte száz évvel. A többségében spontán technikai fejlődés hihetetlen változásokat hozott. Az emberi és állati munkaerőt felváltotta a gép, tömegessé vált a vas és a szén használata. A magyar királyságban ebben a folyamatban fontos szerepe volt az államnak. Ennek szerepvállalásnak a következménye, vagy inkább része volt az a „noszogató", vagy inkább támogató, - és a kincstári bányák esetében - elváró állami magatartás, amely a magyar kőszénbányászat elindításában rendkívül jelentős szerepet játszott. Különösen jól érzékelhető ez a szerep szénbányászatunk kezdetei évtizedeiben. Most, amikor a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére gyűltünk össze, már bevallhatjuk, nagyon nehéz pontos dátumhoz kötni, mikor is indult hazánkban a szén iparszerű bányászata. Nem mintha a magyar királyság területén ismeretlen lett volna a kőszén. Számos ismert, s korábban már publikált dokumentuma van annak, hogy az „ártalmas ásványi szenet" ismerték a nálunk működő természettudósok Az első tudatos „ szénkutatásig" azonban a 18. századig várni kellett, s ennek elrendelése a kincstár kérésére a Helytartótanácshoz fűződik. Nem kell Schaffer András jezsuita atya levele rendtársának Rómába, a 17. században. A levelet közli, s annak Magyarországi vonatkozásait ismerteti: Bányai Bálint - Tóth Péter Zsámboki László: Athanasius Kircher Mitndus Subterranens c. művének magyarországi vonatkozásai / Az eredeti mű 1665-ben jelent meg. / A jezsuita Csiba István magyarországi hegyekről írott munkájában a Trencsén vármegyében fellelhető dobsinai szénlelőhelyről ír.ahol a fekete színű, kellemetlen szagú, de már a tűzhelyek táplálására használt ásványként bányásznak. In. Közieménvek a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből II. Miskolc. 1984. 223276.
