Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Molnár László: Brennbergbányáról – egyéni nosztalgiával
vizsgáit kiváló jegyzetek kölcsönzésével, a tananyag elméleti részének közös átvételével, az üzemi életből alkalmanként felidézett tapasztalataival sikerrel pótolta és 1951. évben - velünk együtt - megszerezte a bányamérnöki diplomáját. Serafin a Sopronban töltött éveit arra is felhasználta, hogy bányamérnököket szervezzen vállalatihoz. A 14 főből hatan szerződtünk az aknamélyítő vállalattal, minimum három évi szolgálatra a végzés után. A havi 600 Ft ösztöndíj, és a bányászati mélyépítés perspektívájának hatására Bara József, Barsi Károly, Vas János, Virág János, Zamaróczy Dezső és jómagam köteleztük el magunkat. Az ösztöndíj két-háromszorosa volt az egyéb ösztöndíjaknak. A mi családunk édesapám 500 Ft-os nyugdíjából élt - 1950 után azt is megvonták. Mindnyájan hasonló nehéz anyagi helyzetben voltunk. A három év leteltével valamennyien termelő vállalatokhoz helyeződtünk át. Szerencsés volt, aki az irányításával mélyített aknák és épített fővágat rendszerek elkészülése után ugyanabban a bányában folytathatta a termelést. Számomra a legegyszerűbb volt Sopronban maradni. A Bányászati Mélyépítő Vállalat Brennbergbányai Üzemvezetősége 1950. július 10-én állította ki - azóta is féltve őrzött - munkakönyvemet. Az aknamélyítőknél évtizedes szokás szerint - minden kezdő műszakit legalább fél éves fizikai munkára köteleztek. így a munkakönyvemben a munkakör rovatban belépéskor: csillés bejegyzés olvasható. Az aknamélyítők brennbergi munkája a legnehezebb feladatok közé tartozott. Az Új-Hermes aknát 1927. augusztus és 1929. február között mélyítették 380 méterre. A fakoszorúkkal biztosított akna hasznos szelvénye 10 irr volt. Az aknatorokhoz csatlakozó 750 m /min. ventillátorával az egész bányaüzem főkihúzó légaknájaként működött. 1949 nyarán egy - az aknát harántoló vető hatására - az akna a 110. méter mélységben összement. Az ideiglenes átbiztosítás után az üzem sürgősen megrendelte az aknamélyítő vállalatnál az egész akna átépítését: 3,8 m átmérőjű, téglával, illetve beton idomkővel való átfalazását. A betonidomköveket a helyszínen, a Borbála telepen készítették. Az akna átfalazása bonyolult, nehéz művelet volt, mert a légáramlást végig biztosítani kellett. Az akna javításhoz szükséges, felfüggesztett munkapadozatot nem lehet alkalmazni, helyette négy darabból álló vasrácsot ültettek be a még meglévő fakoszorúkra és ez volt a lefelé vándorló munkapadozat.Az átépítés felülről haladt kb. 2 méteres fogásokkal. A fakoszorús biztosítást négy szegmensre osztották és a szemben lévő szegmensek fakoszorúit bontották ki, ideiglenes fabiztosítás mellett, majd a 40x40 cm vastag, nehéz koszorú elemeket kiszállították az aknából. Sűrített levegős fejtőkalapáccsal kibővítették a szelvényt a kör sugarának megfelelően, majd a szegmenseket felfalazták. Ezután a másik két - egymással szemben levő fakoszorú kiszedésére, a megfelelő méretű kitörésére és felfalazására került sor. A kiszedett fabiztosítás után maradó szabálytalan üregek miatt a falazás bonyolult volt, sok helyen meghaladta az előírt 50 cm falvastagságot, sok habarcsot igényelt.
