Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Molnár László: Brennbergbányáról – egyéni nosztalgiával

falazattal biztosított, Koepe-tárcsás szállítógéppel ellátott akna a 627 méterével az ország legmélyebb aknája volt. A mechanikus aknafúggélyezéshez két nagy teherbírású acélhuzalt kellett leengedni a külszíni rakodóról az aknába, melyeket nagysúlyú, nehezék feszített ki. A hosszú függődrót lengési ideje több óra volt, a lengés csillapítására a 20 kg-os „zenkliket" víztartályba helyeztük, munkálatokra 24 óra volt előirányozva, azalatt az aknában természetesen szállítás nem volt lehetséges. Vasárnap reggel 6 órakor a bányászok és iparosok segítségével beépítettük majd leeresztettük a két függőt és vártunk a csillapodásra. Éppen megfelelő volt, amikor Z. Dezső kollegánk meglökte az egyik fúggődrótot, a súly kilengett, ismét várni kellett a drót-csillapodásra. így elmaradt a hétfő reggeles és délutános műszaki leszállása. A 630 méteres járóosztályon öt vájár friss vizet és némi ennivalót hozott számunkra és csak hétfő estére végezhettünk a fűggélyezéssel és a föld alatti csatlakozó méréssel. Megemlegette a bánya vezetősége, a professzor úr, de mi is az akna függélyezést. 14 fős évfolyamunk felének életútját befolyásolta egy különös ösztöndíjazás. A szocialista tervgazdálkodás 1948. év után a bányászat termelésének nagymértékű növelését irányozta elő. Ennek érdekében számos új akna mélyítését tervezték. A bányaépítési munkálatokra Magyarországon 1907től kezdve szakosodott és kifejlődött egy különleges aknamélyítő és bányászati mélyépítő vállalat. A német eredetű szakcég, majd ennek leányvállalata, a már döntően magyar érdekeltségű Heinrich, Fröhlich és Klüpfel /HFK/ vállalat végezte a zsilvölgyi, a pécsi, a dorogi, majd a nógrádi munkákat. Az aknamélyítés „baraber", vándorszakma. Két-három év múltával elkészül akna, a nagyméretű föld alatti terek kiképzése és az építők tovább állnak, átadva a termelőknek a bányát. Talán ez volt az oka, hogy a bányamérnökök csak a felsőbb vezetésben vettek részt, az aknamélyítési munka közvetlen irányítását a nagy gyakorlattal rendelkező bányamesterek látták el, akik nevét - éppen a vándorlásuk révén - az ország bányavidékein megismerték, pl. Till Márton. Mikulás József, Fritz András, stb. Az évfolyamunk jövőjét befolyásoló Serafin Aurél 1907-ben Fiumében született, 1925-1936 évek között a soproni főiskolán letette az első bányamérnöki szigorlatot, majd lehallgatta a tantárgyakat, de mintegy 15 tárgyból nem vizsgázott le. Életkörülményei Sopronból távozásra, munkába állásra késztették. A HFK vasasi üzemében alkalmazták, majd később már a tiribesi és a padragi aknák mélyítését irányította. A már két méteres termetével is tekintélyt kivívó, németül és olaszul kitűnően beszélő, nagy gyakorlatot megszerző és szociális érzékkel rendelkező - de egyetemi szempontból „listázó" - mérnök-jelöltet 1949-ben a HFK-ból átalakuló, államosított Bányászati Mélyépítő Vállalat főmérnökének szemelték ki. A műszaki vezetői állás betöltéséhez meg kellett szerezni a bányamérnöki oklevelet. Serafin Aurél 1949-1951 években tulajdonképpen évfolyamtársunk és a 18-20 év korkülönbség ellenére barátunk lett. A kihagyott tanulmányi évek