Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
1906. telén óriási szénhiány következett be, az ipar és a vasúti közlekedés által támasztott szénigényeket a szénbánya vállalatok képtelenek voltak kielégíteni. A szénhiány ismét hatalmas szakmai vitát kavart, amelyek egyik szószólója Dr. Mandel Pál volt. A szakmai javaslatok amellett, hogy intézkedést sürgettek arra nézve, hogy a magyar államvasutak szénszükségletük biztosítása érdekében saját szénbányákat müveijen, továbbá központi intézkedéseket követeltek a szénbányákban tapasztalható munkáshiány csökkentésére, újra felvetették a bányajog megreformálásának kérdését. Utóbbi vonatkozásában az egyik legfontosabb érv az volt, hogy erős tendencia mutatkozik abban, hogy a legfontosabb kőszéntelepek néhány bányavállalkozó kezében összpontosuljanak, amelyek monopolisztikus érdekei az ellátás biztonságát is veszélyeztethetik. Az érvelés szerint az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok azon rendelkezése, mely szerint a kőszén kiaknázása a földtulajdonos beleegyezéséhez van kötve, gyakorlatilag kizárta a szabad verseny lehetőségét a szénbányászatban és ezen versenykorlátozó tényezők hatását csak kormányzati intézkedésekkel lehet csökkenteni. A legfontosabb javaslat arra irányult, hogy a jövőben a föltulajdonosok ne akadályozhassák meg ingatlanaik területén a kőszénbányászatot, ha ők maguk nem kívánnak bányajogosítványt szerezni, kötelezve legyenek mások jogszerzésének eltűrésére. A javaslat előterjesztői úgy vélték, hogy a fenti változtatások könnyen beilleszthetők lennének a hatályos bányajogba, annak teljes újjáalkotása nélkül is. 28 Az 1903. évi törvényjavaslat azonban szintén elődei sorsára jutott és nem került a törvényhozás elé. Az ismételt kudarc okát sokan azzal magyarázták, hogy elhibázott dolog volt a bányatörvény egész kódexének sürgetése, a legfontosabb módosítások külön novelláris törvények útján ugyanis inkább megvalósíthatók. Ezt követően a magyar bányatörvény megalkotása hosszú évtizedekre lekerült a napirendről és ezt a törvényalkotói hiányosságot - bár egészen más társadalmi és tulajdonviszonyok között - végül csak a bányászatról szóló 1960. évi III. törvény megalkotásával pótolta a magyar országgyűlés. Önmagában is tanulságos, hogy első magyar bányatörvényünk néhány nap eltéréssel az Ideiglenes törvénykezési szabályok megalkotását követően pontosan száz évvel lépett hatályba 1961. július 1.-én. A szénkérdés bányajogi szabályozásának szakmai vitáival fémjelzett korszak tényleges lezárását azonban nem a bányatörvény, hanem a szénbányászat államosításáról szóló 1946. évi XIII. törvénycikk jelentette. Kertész Miklós, a törvényjavaslat szociáldemokrata párti előadója a nyilvánvaló politikai és gazdasági indokok mellett utalt arra, hogy „az új :s Dr. Mandel Pál: Szénínség és bányajog 10-30.
