Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája
korszak szocialisztikus szemlélete és a régi idők meggyökeresedett formáihoz és előítéleteihez ragaszkodó régi jogi és társadalmi szemlélet nagyon nehezen tudott összebékülni egymással"' . Az államosítással, a korábbi tulajdonviszonyok drasztikus megváltoztatása eredményeként a magyar szénbányászat közel 90%-a állami tulajdonba került. A kőszénbányászat több mint egy évszázadig tartó, meg-megújuló bányajogi és politikai vitáinak zárszavaként a törvényjavaslat miniszteri indokolásának alábbi részletét érdemes felidézni: „Mint azt a világpolitika eseményei mutatják, egy nemzet sem nélkülözheti a közösség súlyos sérelme nélkül a szénnek, mint a legfontosabb ipari és gazdasági alapanyagnak teljes birtokéit és az azzal való rendelkezés lehetőségét... Bányajogunk eddigi rendszerének sajátossága volt az, hogy míg a föld mélyének kincsei általánosságban ú.n. fenntartott ásványoknak minősültek, ... az ásványszenek a felszíni ingatlan tulajdonosának kizárólagos rendelkezése alatt állottak. Ha a történe/mi fejlődés vizsgálata során ennek magVKircizatát keressük, azt a magyar társadalom feudális berendezkedésében és a nagybirtok politikai hatalmában találjuk meg. Az 1848-at megelőző rendi jogrendszer a föld mélyének kincsei tekintetében elismerte az államfőnek, az államiság akkori megtestesítőjének bányáinjogát s az ásványi kincsek kiművelése királyi haszonvételnek, regalitásnak tárgyát képezte. Ebben az időben a szénbányászatnak országunkban jelentősége nem volt s így az ásványszenet a közfelfogás nem vonta a szűkebb értelemben vett és királyi haszonvételnek fenntartott bányászat körébe, hanem az ... a földesúr rendelkezése alá tartozott. Az abszolutizmus idején az osztrák központi kormány hazáinkban is bevezette az 1854. évi általános bányatörvényt, amely az iparilag fejlettebb Ausztriában kialakult szükségleteknek megfelelően az ásványszenet is a fenntartott, tehát a földesúri rendelkezés alól kivett ásványok közé sorolta. Sajátságos módon az 1861. évben összehívott országbírói értekezlet ... az általános bányatörvény rendelkezésein egysedül azt a változtatást tette, hogy az ásyányszenet visszabocsátotta a földesúr szabad rendelkezése alá. Nem nehéz magyarázatot találni arra, hogy a XIX. század második felében, amikor a vasút és a gőzhajózás elterjedésével és az iparosodás fejlődésével a szén egyre nagyobb gazdasági jelentőségre tett szert, milyen érdekek szólhattak amellett, hog}' az ősi magyar jogrendszer védelmének ürügye alatt a korábbi helyzet visszaál/íttassék s ezáltal az ország szénvagyonának kiaknázásából származó jövedelemben a nagybirtokos osztály jelentős mértékben részesíthessék. Hogy ezek az érdekek milyen hatalmi súlyt képviseltek, arra legjellemzőbb, hogy az 1854. évi bányatörvénynek három ízben is - 1870-ben, 1899-ben és 1903-ban - megkísérelt reformja, azon hiúsult meg, hogy a feudcilis érdekeket lírdmann Gyula - Pető Iván: A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig 63.
