Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Dr. Izsó István: A kőszénbányászat évszázados jogi vitája

országos bányakongresszust tartottak, amelynek napirendjén szerepelt a bányatörvény reformjának és ezzel összefüggésben a kőszénkérdés megoldásának témaköre is. A kongresszus felszólalói ismét a kőszén szabad ásványok közé történő besorolása mellett foglaltak állást. A felvetett kérdések megvitatására és eldöntésére bányajogi bizottságot hoztak létre. Az Egyesület második nagygyűlésén, Vajda-Hunyadon 1895-ben, a bányatörvény megalkotásának elősegítésére újabb, un. bányatörvény-bizottságot alakítottak. Soltz Vilmos alelnök beszámoló jelentésében foglalta össze a tarthatatlan helyzetet: „Sajnálattal kell ... konstatálnom, hogy van vadászati, van halászati törvényünk, de a közgazdaságra nézve sokkai! fontosa h b bányatörvényünk még a mai napig nincsen. ...a bányászat minden további ipar fejlesztésének alapjául szolgál ... tehát nemzetgazdaságunknak egy olyan nevezetes ágát képezi, hogy annak ápolása, fejlesztése, szükségleteinek tanulmányozása és érdekeinek óvása egy kiváló állami érdeknek tekinthető, és mind amellett, hogy Európa jelentéktelenebb államai is egy bányatörvénnyel bírnak, mi daczára kulturális fejlettségünknek ... egy bányatörvénnyel még sem rendelkezünk"'

4

. Hasonló szakbizottság létrehozását indítványozta Dr. Fehér Manó temesvári ügyvéd 1897-ben is" . A kongresszusok és a bizottsági munka azonban - bár hozzájárult az újabb törvényjavaslat összeállításához - jottányit sem vitte közelebb a bányatörvényt az országgyűlés általi elfogadáshoz, mert a korábbról már ismert érdekellentéteket változatlanul nem sikerült egymáshoz közelíteni. A pénzügyminisztérium 1903-ban, a korábbi tervezeteknél lényegesen terjedelmesebb és koncepciójában sokkal kidolgozottabb új törvényjavaslatot készített. A törvényjavaslat alkotói azon a véleményen voltak, hogy a bányaművelési szabadság körét minél több, közgazdasági szempontból fontos ásványra - így a kőszénre is - ki kell terjeszteni, a kőszén vonatkozásában ugyanakkor rögzítették, hogy „az ásványszén tekintetében a földtulajdonosoknak külön jogai vannak"

26

. A törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint „... sem a jog, sem a méltányosság szempontja nem követeli, a közérdek pedig nem engedi meg, hogy ... a földtulajdonos szeszélyétől függjön a kőszén kiaknázása, ami főleg oly vidékeken, ahol a birtokrészletek szertelenül el vannak aprózva, vagy ahol a kőszénbányászat fontosságának felismeréséhez a helyes érzék hiányzik, megakaszthatja a kőszénbányászat felvirágoztatását, vagy legalább is bonyodalmakat okozhat a földtulajdonosi beleegyezés megszerzése körül"'

7

. ~

4 Dr. Fehér Manó: Az évtizedek óta készülő magyar bányatörvény 111-112. 25 Dr. Fehér Manó: Az évtizedek óta készülő magyar bányatörvény 47. 26 Részlet az 1903. évi törvényjavaslat 3.§-ából. "

7 Dr. Baross János: A szénkérdés a magyar bányajog reformjában 38.