Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

vállalatok sora beruházásait és termelését a tervvel ellentétesen folytassa.'" A kormány tehát az államosítás kiváltó okát magukra az államosítás alá vont ipari vállalatokra, illetve üzleti tevékenységükre vezette vissza. Az állami tulajdonba vétel módja az államosítás alá kerülő vállalatok szervezeti formái szerint más és más volt. A részvénytársaságok állami tulajdonba vétele a bankok valamint a bauxit- és alumíniumtermelő vállalatok államosítása már bevált módszerrel, a részvények beszolgáltatása útján történt. Az egyéb kereskedelmi társasági formák (kft., kt., bt.) esetében az állam közvetlenül az egyes társasági tagok vagyon illetőségét szerezte meg, amelyek egészükben a társaság összvagyonát tették ki. Az államosítási törvények külön nem érintették a szénhidrogén bányászatot. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az volt a magyarázata, hogy változatlanul hatályban maradt az ásványolajfélékről és a földgázról szóló 1911. évi VI. törvénycikk, amely már korábban is az állami monopólium körébe vonta ezen ásványi nyersanyagokat és bányászati üzemeket, így e vonatkozásban csupán az állami üzemeltetési szervezetek kialakítására kellett intézkedni. Ezt a 9.960/1948. Korm. sz. rendelettel valósították meg, amely a MAORT és a MAORT Gázértékesítő Rt. állami kezelésbe vételéről rendelkezett és ennek keretében kimondta, hogy „az állami kezelésbe vétel kiterjed a vállalatok céljára rendelt összes vagyontárgyakra (ingatlanokra, gépekre, berendezésekre, anyag- és árukészletekre, a vállalat céljait szolgáló készpénzre, értékpapírokra, stb.) és a vállalatokkal kapcsolatos összes jogokra (koncessziókra, követelésekre, szabadalmakra, egyéb ipari tulajdonukra, bérleti és haszonbérleti jogokra, stb.) akkor is, ha azok harmadik személyek tulajdonában állnak". Az államosítási törvények mellett, azokat kiegészítő egyéb jogszabályok megalkotására is sor került. A 60.400/1946. Ip. M. rendelet a magnezitet és a baritot fenntartott ásványnyá nyilvánította, melynek kutatását és bányászatát csak a bányatörvény fenntartott ásványokra vonatkozó előírásai alapján lehetett a továbbiakban végezni. A 2.700/1947. M.E. sz. rendelet szerint az általános bányatörvény értelmében bejelentett zártkutatmányok bauxit kutatására csak abban az esetben jogosítottak, ha a kutató kérésére az iparügyi miniszter a zártkutatmányi jogot a bauxit kutatására kiterjesztette. A 6.200/1947. M.E. sz. rendelet a kén, valamint kéntartalmú ásványok és kőzetek (pirit, galenit, szfalerit, cinnabarit, argentit, stb.), továbbá a forrásvizekből és ipari melléktermékekből származó minden kénvegyületek termelését és forgalmazását kincstári jövedékké nyilvánította. A jogszabály szerint a kén érceinek bányászata és a kénvegyületek kitermelése a továbbiakban az államkincstár kizárólagos jogát képezte és az államkincstárnak a kutatáshoz, illetve a bányaadományozáson alapuló bányaművelési jogra nem volt szüksége. A bányászat államosítási folyamata a szocialista társadalom alapjait rögzítő Alkotmány (1949. évi XX. törvény) hatálybalépésével zárult le, melynek 6.§-a deklarálta, hogy „a föld méhének kincsei és a bányák az egész nép vagyonaként