Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)
az állam tulajdonát képezik". Ezzel valamennyi bánya és ásványi nyersanyag lelőhely egységesen állami tulajdonba került. A nemzeti vállalatokról szóló 1948. évi XXXVII. törvénycikk a csehszlovákjogból átvett nemzeti vállalat fogalom hazai bevezetésével az állami vállalatok új szervezeti formáját teremtette meg. A törvény az állami gazdálkodás körében az ipar nagyobbik részének államosítását követően két önálló jogi személyiséggel felruházott vállalattípust hozott létre. Az egyik típusban az állam tulajdonosi érdekeltsége teljes és kizárólagos volt, a másikban pedig legalább elérte vagy meghaladta az 50 %-os tulajdoni részarányt. A nemzeti vállalatok alapításáról rendelkező határozatok meghozatalát a törvény a kormány hatáskörébe utalta, a vállalatok feletti felügyeleti jogkört pedig az illetékes miniszterek gyakorolták. Az állami tulajdonnak az ásványi nyersanyag-előfordulások mindegyikére, valamint az előfordulásokat kiaknázó bányaüzemekre történt teljes körű kiterjesztése alapvetően változtatta meg a bányatörvény bányászati jogra vonatkozó rendelkezéseit, számos változást eredményezett a bányajogi szabályozás egyéb területein is és kiinduló pontként szolgált a megváltozott, új társadalmi és gazdasági körülményekhez igazodó bányajogi jogalkotás megindításához. A változások közül három meghatározó alapelv érvényesítését érdemes kiemelni: 1. a korábbi bányajogi szabályozással ellentétben, minden ásványi nyersanyag bányászata egységes szabályozási rendszeren alapult: 2. az ásványi-nyersanyagok kitermelését kizárólag szocialista gazdasági szervezetek (állami vállalatok és szövetkezetek) végezték: végül 3. az ország ásvány vagyonának megismerése közvetlen állami feladatot képezett. Már a szénbányászat állami tulajdonba vételéről szóló törvény felhatalmazta az iparügyi minisztert, hogy - a bányászati jogszabályok elavultságára tekintettel - dolgozza ki az osztrák általános bányatörvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, illetőleg annak hatálybalépéséig szükség esetén felhatalmazta a minisztert a hatályos bányajogi szabályoktól eltérő intézkedések megtételére. A felhatalmazás eredményeképpen elsők között került sor 1949-ben a bányahatóság felügyeleti hatáskörének meghatározó jellegű módosítására. Ennek lényege, hogy 1949 előtt a bányahatóság felügyelete alá tartoztak - még a montanisztika hagyományosan egységes kincstári kezelési rendszeréből fakadóan - a kohászati üzemek is, ugyanakkor az építőanyag-ipari ásványi nyersanyagokat termelő üzemek (kőbányák, kavics-, homok- és agyagbányák) - mint a bányászat körébe nem sorolt tevékenységek - nem a bányahatóság, hanem az általános iparhatóság felügyelete alatt álltak. Az állami tulajdonba vétellel szükségszerűen valamennyi hasznosítható ásványi nyersanyag kitermelésének egységes elvek szerint történő szabályozása és felügyeleti rendszere vált szükségessé, amelynek eredményeképpen valamennyi bányára kiterjesztették a bányaha-
