Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Dr. Izsó István: A magyar bányajog fejlődésének átmeneti korszaka (1945-1958)

rendeleti úton hozza meg, amely rendszert az 1946. évi VI. törvénycikk továbbra is fenntartotta. A gazdaság és az ipar jogi szabályozásának területén. így a bányajog területén is változások első üteme az államosításokkal kezdődött. Az állami szektor kiépítése több lépcsőben szabályozott részleges államosítások útján valósult meg. Az első szakaszban a bányákat (1946. jún. 26-ig), a nagybankokat és a hozzájuk kötődő ipar nagyobb részét államosították (1946-47), ill. kettős korlátozással államkapitalista útra terelték, vagyis a tisztán magánkapitalista szektor a gazdaság jelentéktelenebb területeire szorult. A kettős korlátozás egyik eszköze belülről: az üzemek munkásellenőrzése révén, a másik kívülről: a Gazdasági Főtanács intézkedései útján érvényesült. 1947 végén már a gyáripari munkásság 58 %-a dolgozott állami üzemben. Ezt követően felgyorsult a gazdaságot is érintő politikai döntések üteme: 1948. márc. 25-én a 100 dolgozónál, 1949 decemberében a 10 dolgozónál többet foglalkoztató, továbbá a még külföldi tulajdonban lévő üzemeket államosították. Visszatérve a szénbányák államosításával kapcsolatos intézkedésekre, a Magyar Nemzetgyűlés 1945. december 6-i 12.200/1945. sz. M. E. rendelete 1946. január 1-jei hatállyal először a bányászat területén meghatározó súlyt képviselő szénbányákat vette állami kezelésbe. További nehézipari vállalatok állami kezelésbe vételéről rendelkezett a 23.550/1946. M.E. sz. rendelet. A szénbányák állami kezelésbe vételére vonatkozó intézkedésnek közvetlen kiváltója az ország újjáépítéséhez és a gazdaság fenntartásához szükséges tüzelőanyag-igények biztosítása volt, de hozzájárult az állami kezelésbe vételhez az is, hogy a szénbányák is részesültek a kormány iparindítási hiteléből, amelyet az 1945-ös pénzügyi viszonyok között képtelenek voltak visszafizetni. A rendelet végrehajtásáról a 3.900/1946. Ip. M. sz. rendelet gondoskodott és további nehézipari vállalatok állami kezelésbe vételéről rendelkezett a 23.550/1946. M.E. sz. rendelet. A következő év májusában a Nemzetgyűlés elfogadta az 1946. évi XIII. törvénycikket, amely már valamennyi szénbánya állami tulajdonba vételét szabályozta, ugyancsak 1946. január l-jétől. A szénbányászat államosítása szerves részét képezte annak a nagy politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásnak, amelynek megvalósítását a rövid életű magyar demokrácia elérendő célul tűzött ki. A kormányzat az államosítás általános indokaként arra hivatkozott, hogy a fejlettebb és gazdagabb államok sem nélkülözhetik a szén - mint a legfontosabb ipari és gazdasági alapanyag - feletti teljes körű rendelkezés jogát, de a szénbányászat elsőként történő és teljes körű államosításához nagymértékben hozzájárult az is, hogy a - már a XIX. század végétől kezdve korszerűtlen és a fejlődést akadályozó volta miatt sokat bírált - bányajogi szabályozás a szén bányászatát a földtulajdonosi jogosultság keretébe utalta. A magyar bányajog egyik sajátossága ugyanis az volt, hogy amíg a földkéreg legfontosabb ásványkincsei általánosan ún. fenntartott ásványoknak minősültek, amelyekre a törvényes feltételek