Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése

hozzá kísértetiesen hasonló megjelenésű és azonos elvű Dosco típusú fejtögépeket. 2.3. A Szemán-féle kalapácsos réselőgép felvillanása A háborút követően a magyar szénbányászatban rövid úton tisztázódott, hogy a széntermelés mennyiségi növelése csak ideig-óráig valósítható meg az emberi erőtartalékok propagandisztikus munkába állításával. A bányamunkához nem szokott, azzal lelkileg azonosulni nem tudó munkaerő csak rövid ideig bír szembenézni a testi épségét folyamatosan fenyegető, váratlan vész gondolatával, és a megpróbáltatásokkal. Ezekben az „alkalmi" emberekben, a propaganda alkotta „bányamunkásokban", az ideiglenesség tudata miatt nincs idő a bányász lelkiség és szellemiség kialakulására, ami pedig elengedhetetlen, hogy az emberből igazi és jó bányász váljon. A szénmedencékben, minden jelentős szénbányánál, egymástól függetlenül nagyon erős volt a törekvés a bányamunka műszaki fejlesztésére, a tonnában mért magasabb és magasabb tervszámok teljesítése érdekében. A helyi vezetők minden olyan ötletet felkaroltak, ami alkalmasnak tűnt a tervteljesítés segítésére. A Borsodiszénmedencében, Ormosbánya gépműhelyében dolgozó Szemán István személyéhez kapcsolódik a kalapácsos törés elvét alkalmazó réselőgép megalkotása (H8 ábra). Érzékelhető, hogy a bányászatban ekkor már általánosan alkalmazott, a réselést láncos szerkezetű fűrésszel megoldó, sok H8. Szemán féle kalapácsos réselőgép gyártási rajza