Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Horváth József: A bányamunka, a munkahelyi széntermelés gépesítése
mozgó alkatrészt tartalmazó réselögépek műszaki helyettesítésére ez az egyszerű szerkezetű gép nagyon megfelelőnek tűnt. Végső műszaki állapotában a Szemán-féle kalapácsos réselőgép bányavasúton mozgatható csillekerekes alvázra volt szerelve és a villanymotorral működtetett réselőszerszám karja teleszkópikusan előre kitolható volt, míg a le-fel és jobbra-balra mozdítást a géptest függőleges mozgatásával, illetve függőleges tengely körüli elforgatásával oldották meg. A prototípus legyártásához szükséges rajzok a Bányászati Tervező Intézet (BATI) rajzasztalán készültek el 1951. év januárjára. A szenet törő, a réselést végző kalapácsokat kettő egymással párhuzamos síkban lévő, de ellentétes irányban forgó tárcsákon helyezték el. A réselőgép újszerűsége mellett a csillepályához kötöttsége végzetesen hátrányos volt, továbbá nem nyújtott perspektívát a tömegtermelésre, hisz még a saját munkafázisában letermelt szén munkahelyi továbbítását sem tudta megoldani. Ebben az időben már nyilvánvaló volt, hogy a magyar szénbányászatnak a frontfejtés homlokát egy fogásban, folyamatosan művelő bányagépekre van szüksége, így ez a réselőgép hosszas vajúdás után sem került be a széntermelésbe, annak ellenére, hogy három réselőgép egyidejű alkalmazásával kísérleti jövesztőgépet is építettek 1952-ben. 2.4. Az „F" típusú fejtő-rakodógép család születése és tündöklése A műszaki életben gyakori jelenség, hogy inspiratív környezetben egy adott problémajelen esetben a széntelep fejtése megoldására több helyszínen is munkálkodni kezdenek a műszaki szellem erői. A Dorogi-szénmedencében a 40-es évek végén, a tényleges politikai-szakmai kényszeren túl, szinte minden adva volt a probléma sikeres megoldáshoz. Jól működött a vállalat, kiemelkedő volt a gépműhelye és a tervező-konstruktőr gárdája, kiváló és feltaláló elmével megáldott vezetői pedig egyengetni tudták az újító gondolatok megvalósítási útját. A dorogi illetőségű Ajtay Zoltán oki. bányamérnök és Szilárd József oki. gépészmérnök 1949. május 20-án jelentette be az Országos Találmányi Hivatalnál a 142 072. számon nyilvántartott szabadalmat. A „Gép szén, valamint egyéb kőzet fejtéséhez" címet viselő találmány első megvalósítása a fejtéshez a feldarabolás elvét alkalmazó kéziszerszám volt, kettő tárcsaszerű szerszámhordozóval, amelyek ellentétes irányban forognak és határoló síkjaik nem párhuzamosak, hanem a hordozókar vízszintes helyzetű tengelyén fektetett vízszintes síkban hegyes szöget (7° 30') alkotnak (H9 ábra). Ebből adódó előnyként jelölték meg a feltalálók, hogy a fejtőfej elülső oldalán minimalizálható a szerszámhordozók szegélye közötti köz, így ott munka közben gerinc nem marad vissza. Ez az elgondolás azonban nem vette figyelembe, hogy nagy sebességgel mozgó szerszámhordozók között a rideg anyagú, törékeny szén letörik és nem képes gerincet képezni. Több mint egy évtizednek kellett eltellnie, hogy a találmány gyakorlati megvalósítása során a
