Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

A széncsata szervezőinek első tanácskozása Nógrádi Sándor részvételével „ Ti úrrá lettetek példátlan nehézségeken és megmutattátok a felszabadulás első esztendejében, hogy céltudatos, elszánt és kemény munkásakarat nem ismer leküzdhetetlen akadályokat. Hősies, áldozatkész munkátokkal példát mutattok a demokratikus magyar haza igazi szeretetére, és a fáradtságot nem kímélve dolgoztatok, szakadatlanul népünk üdvére, és javára. A szénbányák államosítása megkezdése óta, amikor a demokratikus törvényhozás arra készül, hogy kivegye a bányavállatokat egy maroknyi, harácsoló tőkéscsoport kezéből, még inkább emelték a termelést: két hónap alatt 1550 vagonról 2000 vagonra fokozódott a bányászság teljesítménye... .... A széntermelés további nagyarányú emelésétől függ a demokratikus köztársaság gyors gazdasági talpra állítása. A széntermelés emelése ma az ország gazdasági életének központi kérdése, amely nélkül nem lehet egy lépést sem tenni előre. "

21 Az óriási erőfeszítések az első hónapokban meghozták az eredményüket: februárban és márciusban nőtt a termelés (bár nem sikerült elérni a május l.-re kitűzött célt, a napi 2500 vagont). A széncsata heroikus erőfeszítéseket tett szükségessé, de mint azt egy, Nógrádi Sándornak az ajkai bányászok által írott levele is bizonyítja, még így is csak nagyon kevés helyen tudták elérni a háború előtti termelési szintet, ám ahol sikerült, ott a verseny kiírása szerint még ez is kevés volt: ,, ...A tegnapi napilapban olvastuk, hogy a dorogi bányászok 186 vagonos teljesítményt értek el. Ez a békebeli teljesítményük 40%-a. A tatabányai munkások 422 vagon teljesítménye a békebeli teljesítményük 50%-a, mi pedig 71, 55 vagon átlagteljesítményt értünk el, ami a békebeli teljesítmény 70%-a, 21 Erdmann-Pető 1975: 129-130.p.