Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)

Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere

mert a békebeli teljesítmény itt 100 vagon. A békebeli létszám 600 dolgozóval volt magasabb, mint a mai létszám. Az országos kampány hosszú távon nem tudta kiküszöbölni a termelést akadályozó tényezőket, melyek közül a legfontosabb - s a korra igen jellemző tényező az volt, hogy a mezőgazdaságból a téli hónapokra a bányákban munkát és ellátást kereső, nagyszámú szakképzetlen ember a késő tavaszi, nyári hónapokban visszament a földet művelni. További gondot jelentett, Étkező bányászok, Homokterenye, 1946. hogy 1946-ban a bányák is szembesültek a német, vagy ahogy akkoriban hívták a „sváb" kitelepítés veszélyeivel. A 12 330/1945 ME, rendelet a hazai volksbundisták és a német nemzetiségű magyar állampolgárok kitelepítését írta elő. Minthogy a magyar bányavidékeken a német nemzetiség aránya erősen túlreprezentált volt, így érthető, hogy a rendelet hatását a bányák vezetői katasztrofálisnak ítélve felléptek annak végrehajtása ellen. A szénhiányra való tekintettel végül a rendelkezést a szénbányáknál dolgozók esetében nem foganatosították. 1947-ben pedig a 42 091/ 1947 I./4. számú rendelet véglegesen kivette a rendelet hatálya alól azokat, akik 1946. április 1. előtt a bányáknál dolgoztak. Az állami kezelésbevétel után megindultak a tárgyalások, a viták, a bányászat államosításáról. Az állami kezelésbe vett bányák a szociáldemokrata minisztérium kommunista párttagságú államtitkárához, Nógrádi Sándorhoz " Az ajkacsingervölgyi bánya üzemi bizottságának levele Prdmann-Pető 1975. I43p.