Bircher Erzsébet szerk.: KOR-KÉP - Dokumentumok és tanulmányok a magyar bányászat 1945-1958 közötti történetéből (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 1. Sopron, 2002)
Bircher Erzsébet: A szén az ipar kenyere
Az országban a pénzügyi és ellátási nehézségek az infláció erősödésével még inkább érezhetővé váltak. Az ellátási nehézségek közül pedig különös hangsúlyt kapott a szénhiány, hisz az egész ipari termelést megbénította. A helyzet súlyát az újjáépítési miniszternek a Bányászszakszervezethez írott levele jól illusztrálja: „Szén nélkül nincs közlekedés, sem jóvátétel, sem ipari termelés, sem háztartási fűtés, egyszóval kultúrélet sincsen. Széntermelésünk ez idő szerint napi 1000-1200 vagon körül mozog, és alig éri el a tényleges szükséglet egyharmadát. Nyilvánvaló tehát, hogy a széntermelésünk fokozása érdekében mindent el kell követnünk. Egyike a legsürgetőbb teendőnknek a munkaerők mozgósítása, megtartása és a munkafegyelem helyreállítása. Ezek biztosítása érdekében a magam részéről mindent elkövetek..." A súlyosbodó ellátási nehézségek arra ösztönözték a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségét, hogy 1945. december elsejei ülésén foglalkozzon a gonddal és azt harmadik napirendben tárgyalja. A tárgyalás eredményeként elfogadták a „Rendszabályok a szénbányászat fokozására" című határozatot. Ebben a korábbi kormánybiztos helyett Vas Zoltánt javasolták szénkormánybiztosnak. Kompenzációs célokra engedélyezni javasolták a kitermelt szén meghatározott hányadát, hogy azzal cserealapot teremtsenek a bányászok élelmiszer és ruhanemű ellátására. A teljesítmény alapú bérezés bevezetése, s az egyszemélyi felelős vezetés visszaállítása mellett a mérnökök igazoló eljárásának mielőbbi befejezését, a szakértő állomány mielőbbi visszahelyezését sürgették. A javaslat legfontosabb pontja azonban az állami kezelésbevétel volt, mely a javaslat szerint a bányák államosításáig kell, hogy tartson. 5 1945. december 6-án a Nemzetgyűlés az MKP kezdeményezésére kimondta, hogy még a folyó ülésszakon törvényt kell hozni a szénbányák államosításáról, ideiglenes rendeletként pedig jóváhagyták a szénbányák állami kezelésbe vételét. 16 Még ugyanazon a napon Bán Antal iparügyi miniszter nevében 1 13 címre küldték el azt a táviratot, amelyben a szénbánya-vállalatok állami kezelésbe vételéről értesítették az érintetteket: Munkások! A kormány ezen intézkedésével megvalósul a munkásságnak az a célja, hogy nehéz munkával ne magánérdeket, hanem közérdeket szolgáljon. A bányák állami kezelésbevétele a bányamunkásoknak a demokratikus, szociális Magyarországon egy megkülönböztetett helyet biztosít, amely a nehéz bányászsors könnyítésére és méltóbb életformára vezet. 14 Magyar Országos Levéltár B. Közig. r.i. 72 233 / 1945 15 Faller, 1997. 398p 16 MK 1945/205
