Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

MAROSI ERNŐ: Még egyszer az esztergomi Porta Speciosáról

monostorét Pilisszentkeresztben ismerhetjük fel. A rokon vonások mellett azonban hangsúlyozandó az alapvető különbség is: Magyarországon nem tartományúri, hanem szuverén királyi reprezentációról van szó. Megjegyzendő: az általam ismert vélemények közül egyedül Virgil Vatasianu ragaszkodott ahhoz, hogy megfossza Esztergomot korai helyzetétől és mintegy normális "helyére" tegye, ö következetesen figyelmen kívül hagyta Jób érsek ábrázolását a kapuzaton, s a Bela rex nevet IV. Bélára értette. Úgy vélem, Claussen transzperiféria-fogalma az időrendi egymásután feltételezésén kívül más lehetőséget is ad. ö a gótikus figuraportál nagy, kreatív emlékének és alapvető mintaképének a chartres-i székesegyház nyugati hármas kapuzatát tartotta, amelynek figurasokaságában igen találóan mutatott rá a reform követelte egyszerűségre: "£7 akarták kerülni a figura, mindenféle önállósítását és hangsúlyozását, ami a képimádásra adhatott volna alkalmat. Az eredmény: egy olyan stílusfajta, amelyben az egyes figura mindig egy sorozat része...". Jól illik ez a Porta speciosára is: a bonyolultan sokrétű teológiai-egyházpolitikai programot szolgáló figurasorozat még kevésbé kézzel fogható realitásként, hiszen csak festményként vagy színes rajzként jelenik meg, bőséges titulusszövegeknek alárendelve. Különössége, hogy a - bizonyára eredetileg színezett - francia mészkő szobrok helyett mindez intenzív színességű, nemes anyagokból áll. Matériám superabat opus mint ugyanaz a Suger írja, aki a szokás ellenére mozaikot is alkalmazott Saint-Denis egyik kapuzatán, valamint, ahogyan ugyanő írta a sas-foglalatú porfír vázára: Marmor erat, sed in his marmore carior est. Claussen 1994-ben azon fáradozott, hogy kimutassa: a 12. század közepe tájától a recepció is Chartres portáljait ismerte el centrális jelentőségűnek. Ebben a megállapításban problematikus, hogy Chartres-hoz képest még Saint-Denis is periferikus jelenségnek: Franciaországban "a figuraportálok nagy része 1150-1170 között inkább Chartres-hoz igazodik, mint SaintDenis mozgalmasabb irányzata nyomán ". Továbbá: "Meglehet, az első [a mozgalmasabb] csoportnak Párizs területén, de a chartres-i szobrászatnak tágabb környezetben is megfigyelhető sikeréből arra következtethetünk, hogy a recepció nem a helynek (Párizsnak) a jelentőségét, hanem a művészi benyomást követte." Merész és vitatható megállapítás, amely azonban nincs ellentétben Kimpelnek és Suckalénak azzal az építészettörténeti megállapításával, amely II. Fülöp Ágost fővárosának katedrális-tervét is tipikus