Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

MAROSI ERNŐ: Még egyszer az esztergomi Porta Speciosáról

ugyanahhoz a táborhoz tartozott, mint a negyedik keresztes hadjárat kezdeményezői. Bizonyos, hogy itt másként érvényesült a nyugaton a konstantinápolyi zsákmány révén megismert bizánci művek stiláris újszerűsége vagy aktualitása is. Magam a Porta speciosa inkrusztációinak stílusát alapvetően nyugati forrásokból tartom levezethetőnek, döntőnek tartva a Verduni Nicolaus ötvösműveivel s a Muldenfaltenstil különösen észak-nyugat-franciaországi (St-Bertin, St-Omer, Arras) könyvfestészetével és rajzművészetével mutatkozó hasonlóságot. Azok a 13. század eleji ötvösművek, amelyek Trierben vagy Kölnben Nicolaus nyomában járva fogalmazzák át a limburgi staurotheka stílusát, nézetem szerint Esztergom szempontjából tanulságos, de vele genetikusan össze nem függő párhuzamok. Mindezen felül a közöttük mutatkozó stíluseltérések magyarázatában fontosabbnak tartom a Porta speciosa inkrusztált töredékei (beleértve a Deesis-timpanont is) illetve a trónszék közötti méret- és funkciókülönbségeket, mint az időrendieket. Hasonló modalitás viszonyokról lehet szó, mint a feltehetőleg ugyanebből a műhelyből kikerült pilisszentkereszti dekoratív korongok (zárókő-tárcsák) esetében, amelyeknek ornamentikája hasonló elveket követ, mint amilyenek a ciszterciek padló- és grisaille-ablakdíszítésein érvényesültek. Már többféle, különböző szempontú kísérlet történt az esztergomi töredékek kronológiai sorba rendezésére; legutóbb Takács Imre a trónszék későbbi datálásával és még inkább: a Pannónia Regia kiállítás katalógusában a Porta speciosának a románkori emlékek, a trónszéknek pedig a gótika emlékei közé rendezésével Sauerlándert követte. Mivel direkt motivikus kapcsolat a baloldali trónszéktámla és a palotakápolna építészeti ornamentikája között mutatkozik, ez. a probléma a nyugati kapuzat stílustörténeti helyén kívül a magyarországi korai gótika III. Béla kori kezdetét is érinti, esetleg megengedve az Imre vagy még inkább: II. András korára való datálást. Lényegében arról van szó, hogy az esztergomi korai gótika beilleszkedik-e a Német Római Birodalomban, a császári hatalommal szembeforduló tartományurak párizsi gótika-recepciójának folyamatába. (Említendő itt II. Albert érsek 1209-es magdeburgi székesegyházalapítása, VI. Lipót herceg alsó-ausztriai udvari művészete). Újabban Ulrike Seeger monográfiája hívta fel a figyelmet e recepció konstans elemeire: pl. a klosterneuburgi Pfalz megfelelőjét Esztergomban, a lilienfeldi ciszterci