Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

P. VÉGVÁRI VAZUL Ofm: Prohászka Ottokár esztergomi évei

esztergomi évei. (Különben a Prohászka-név engem először mindig Székesfehérvárra, szülővárosom utca-képeihez parancsol. Kérem is ezért a kedves esztergomi hallgatókat, hogy ennek a megemlékezésnek megnyilatkozásai során nézzék el nekem ezt a részrehajlást.) Az édesanyám fehérvári diáklány volt. Mikor a vonattal, a harmadik osztá lyon utazó Ottokár püspök új állomáshelyére megérkezett, a kis Ketskés Margit alig négy éves lehetett ... A nagy püspök bazilikájának kántor/karnagyaként szolgált édesapja, a leánygimnáziumi énektanár-nagyapám. Bár sokat tanultam az "ország apostoláról" szóló és az általa írt számos könyvből, a pásztor-főpap igazi és emberi arcát valójában Ketskés nagyapám személyes rá emlékezéseiből "festettem meg" önmagam számára. Sokak által ismerős, hogyan szállt ki 1904 nyarán a fapados 3-ik osztályos kocsiból a fehérvári állomáson. Egyszerű, feketegombos reverendában, kofferrel, esernyővel, senkitől fel nem ismerve ... miközben a jeles fogadóbizottság, az első osztályos vasúti kocsi előtt várta az új megyéspüspököt. — A vezérszónok még a torkát köszörülte, s míg a kirendelt fúvószenekar lelkes futamokat játszott, ő már a Horváth István utcán iparkodott felgyorsított léptekkel... a püspöki palota felé. Az alkalmatlan időben csengető papot a türelmetlen portás így utasította el: "Főtisztelendő uram, tessék máskor jönni. Rajtam kívül, más nincs itt senki. Mindenki az állomásba ment, a püspök úr fogadására." Biztosan nagy reménnyel de nehéz szívvel érkezett Esztergomból ide a csend és meditáció embere. Láthatóan nem engedték be a "portájára", ahol két évtizeden át állnia kellett Fehérvár kockakövein és egyben országos magasságban. Ennek a megemlékezésnek a bevezetőjében az 1881-ik év naplójának októberi bejegyzéseit idéztem. Lelkes kezdések, spirituális fajsúlyú ambíciók... Ám egy évre rá (1882 őszén) a tömör bejegyzés már csak ennyit mond: "Itt vagyok az esztergomi szemináriumban.'" Egy nemrég előkerült levélben, melyet volt rektorának írt a római kollégiumba, a lehangoltságnak őszinte hangja is megszólal. Az ok: a római felkészülésnek fegyelmezett és hosszú évein át egy nagy vágyat melengetett a szívében. Leginkább a kispapok lelkivezetője, spirituálisa szeretett volna lenni mielőbb a "nagy" szemináriumban. Ehelyett — egészen rövid belvárosi káplánkodás következett, majd a középiskolások "kis-szemináriumában" kapott beosztást, mint görög-latin tanár. Ennek nem tudott örülni. Mégis jó szívvel és nem morózusan akart előre haladni, (szeptember 17.)