Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

P. VÉGVÁRI VAZUL Ofm: Prohászka Ottokár esztergomi évei

A további hetek és még hosszabbra nyúlt hónapok, évek valójában majdnem egy évtizeden messze túl mutattak a classica philologia tárgykörén. Már egy éve, az oly régóta várt szeminárium falain belül van, és bár Rómába arról is ír fegyelmezett udvariassággal, hogy milyen kitüntetés is egy fiatal papnak idekerülni, a prózai valóság számára mégiscsak az, hogy itt nincs szilencium... gyónás, áldozás ritka... nem megfelelő a meditáció... lelki olvasmány nincs is. Mint ahogy aszketikus műveltség sincs. De honnan is lenne kérdezgeti keserűen, mikor nincs példamutatás. A nagy Prohászka ismerő és szorgalmas gyűjtögető, Barlay O. Szabolcs atya találóan jegyzi meg, hogy a prohászkai feljegyzésekben mindenről szó van, csak arról nem, ami miatt (az ide helyező) dispoziciót kapta. A szeminárium környékén jó emberekkel találkozik nap mint nap, akiket egyébként csak törpéknek nevez és hiányolja bennük az erőt, a tartást, a kiállást. Aztán gyakran római éveire gondol... de hol van már az ifjú levita lángolás és megszállottság légköre, mely ott éltette, gyarapította, s amit csodálatosan mégis, itt is, átment egy remélt, ígéretesebb jövőbe, mikor majd tőle függ az az új irány és irányítás, amiért a Gondviselés ide helyezte. Nagy és türelmes Uraival, amikor beszélget gyakran panaszolja kicsiny és türelmetlen önmagát. Aztán mindig újra bölcs tanácsokat is osztogat magának a minden bizonnyal sok frusztrációval keserített éjjeli órában - Csak " szerényen és okosan viselkedni!" Igazán mekkora lehetett a kiábrándulás, mely nagy kortársa Ady szavaival a "magyar ugaron" elérte, s a lelki sivárság, közöny abban a feudális magyar egyházban, melynek éppen ezek a körülmények és ilyen adottságok őt a nemzet apostolává és a társadalom reformátorává nevelték. Miközben ő a Collegium Germanico-Hungaricum hiányától szenvedett, egyre inkább meggyőződéssé érlelődött benne, hogy a szerep, amit az idő érlel számára Esztergomban, továbbra is rá jár, ideje majd elérkezik. Ha eddig hajlam volt az alázatos és szerény előrehaladásra, mostantól évtizedes távlatokba kellett berendezkednie az alázat házában: a szárnyaló, nagy lelke mindennapos eledelével táplálkozva. 1884. Sok mindent behavazó téli estéin felsejlik benne egy későn megvalósuló és egymást követő papi generációkat nevelő program. A Magyar Sionban tanulmányokat ad közre, könyvismertetéseket ír. És azok a sajátosan prohászkai ütemű séták! Szinte lihegve jár, mintha a jövő felvonulóit vezetné dinamikusan, távolt fürkészve és magányosan. Szeretne valamit tenni a szeminári-