Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

ADRIÁNYI GÁBOR: Simor János érsek portréja

gató és jogtanár a bécsi Augustineum

5 nevű, a papi utánképzést szorgalmazó intézetbe került, Thun megbízta több, a magyar egyházjogot érintő kérdés tisztázásával. Szakvéleményei olyan jó benyomást keltettek, hogy Thun 1851-ben minisztériumában már osztálytanácsossá, azután 1854-ben minisztertanácsossá nevezte ki. Sőt arról is gondoskodott, hogy Ferenc József rövidesen javadalmas széplaki apáttá és székesfehérvári kanonokká tette. A hármas jövedelem természetesen lehetővé tette, hogy Simor nyaranta nagy utazásokat tegyen Olaszországban és Németországban, és megalapozhassa később híressé vált műgyűjteményét. Ebben az időben az osztrák politika minden erővel azon volt, hogy a szabadságharcban leigázott Magyarországot mind közigazgatásilag, mind egyházjogilag az egységes monarchiába besuvassza. Az első célt, az ún. olmützi, oktrojált alkotmány, a másik célt egy tervezett konkordátum

6 volt hivatva elérni. Nem kell mondani, hogy a konkordátum elsősorban a magyar katolikus egyház különleges helyzete ellen irányult. Scitovszky János hercegprímás az uralkodóház iránti lojalitása ellenére jól látta a veszélyt, amely nemcsak prímási jogait, de az egész magyar katolikus egyház sajátos helyzetét is fenyegette. Amikor a bécsi kormány az 1850-es, 185l-es és 1853-as püspökkari konferenciák kívánságait figyelemre sem méltatta, Scitovszky 1854 októberében leutazott Rómába, és mind IX. Piusz pápánál, mind a befolyásos bíborosoknál eget-földet megmozgatott, hogy a tervezett konkordátumot ne terjesszék ki Magyarországra. A veszélyt Thun miniszter jól látta. Leküldte tehát Simort Rómába, aki nemcsak Scitovszky minden lépéséről informálta a minisztert, hanem végigjárta mindazokat a hivatalokat és személyeket - a pápát és a bíborosokat is -, akiknél a prímás megfordult, és mindenütt cáfolta Scitovszky állításait. Simor hét, német nyelvű, hosszú, beszámoló levele, amelyet a miniszter a császárnak is felolvasott, egy tehetséges, de karrierista emberről árulkodnak. Idézem fordításban 1854. november 11 -én kelt levelét, amelyben Giacomo Antonelli bíboros államtitkárnál tett látogatásáról számolt be. "A Szemszék a magyar viszonyokról nincs jól informálva. Az egyház helyzete egyáltalán nem jó. Bizonyítékul hoztam fel 1.) a viharos és hosszan tartó parlamenti vitákat egyházi ügyekben, amelyek a katolikus egyház hátrányára és a protestánsok előnyére végződtek, 2.) a vegyes házasság ügyét, 3.) a forradalmi eseményeket - amikoris mint élénk színekkel ecseteltem - egyháziakhoz méltatlan cselekedetek történtek, sőt