Lux Pannoniae Esztergom, Az ezeréves kulturális metropolis konferencia 2000. június 15-16-17. (Esztergom, 2001)

VUKOV KONSTANTIN: Vitéz János érsek esztergomi palotájának épületei

Ebből a szempontból még alaposabb átgondolás szükséges az esztergomi várhegy lekerített palotarészének teljessége ismeretében. Egészségügyi helyiségek A mai értelemben vett egészségügyi helyiségek és a higiénia nem ültethető rá a későközépkori palota ilyesféle felszereléseire, de mindenképpen megállapítható, hogy a főúri lakosztályokban törekedtek bizonyos komfort biztosítására. A vízellátásnak a lakosztályokat vagy reprezentációs részeket tekintve nem volt különös jelentősége. Egyszerűen edényekben behordatták a szükséges vizet, amelyet jó esetben mobiliának minősülő fali tartályos lavabókban tároltak. Az esztergomi palotában nincs nyoma falba rejtett használati víztartálynak vagy vízvezeték csöveinek, így az előbb vázolt működési modell képzelhető el Vitéz János korában. Még a vízellátáshoz kapcsolható a magánfürdő működése is. Mint a konyha tárgyalásánál láttuk, a szerviz a konyha melegvíz-termeléséhez kötődött. Külön épített kádnak, medencének nyoma nincs, a gőzölgő meleg fürdővizet fakádakba tölthették, amelybe a fürödni vágyó beleült, egyéb gőzölés és inhalálás lehetősége is megvolt. A modenai számadás-, ill. leltárkönyv 1487-ben említi a fürdőszobát (bagno), amelyben egy bronztűzhely vagy kályha volt. A fürdőzés befejeztével a magas rangú gazda a konyhával ellentétes irányban hagyta el a helyiséget, amelyből az ún. egyoszlopos vagy Szent István terembe lépett, ahol talán még rövid rekreáció vagy elmélkedés következett. Innen közvetlen feljárat indult a lakóterek előterébe. Az ajtónyílások fennmaradt zárási nyomaiból arra következtethetünk, hogy a lakóterület iránya felé lehetett bezárkózni. Gyakorlatilag a gazdasági (konyhai, fürdőző) forgalom volt kizárható, ha ezt úgy kívánták. Az emberi életműködés nem nélkülözhette az árnyékszékeket, s az általános tapasztalat a középkorban is megmutatta, hogy szükséges az elkülönítés, ugyanakkor a palota magánlakoszályának (eredetileg védelmi célú) zártsága és a kényelem biztosítása miatt viszonylag közeli térkapcsolatok igénye is fellépett. Már a 12. században ismert megoldás volt a lakótérből indított rövidke folyosó végébe helyezett, a külső falsíkból konzolosan kiugró erkélyárnyékszék létesítése. A megfigyelések szerint ez a megoldás főként zárt, kolostori funkcióknál (pl. kartauziak), vagy magas igényű, tehát a vár vagy palota urához kötődő lakóterek kiszolgálásánál fordul elő.