Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Tábornoki szemle Ez az eset azokban a napokban történt, amikor visszamenőleg megkaptuk a kb. fél kg cukrot. Jó néhány havi gyatra élelmezés után egy tábornoki szemle eredményeként feljavult a kosztunk. Már napokkal a tábornoki látogatás előtt nagy sürgés-forgás volt a tábor területén. Az oroszok naponta kétszer is felmosatták velünk a barakkokat. Kaptunk a priccsekre szalmazsákokat, fehér lepedőket. A táboron kívül kitermelt gyeptéglákkal kellett kirakni a barakkok egyikét-másikát. Ehhez a közeli kolhoz erdejében a tövénél kifűrészelt, valójában a kolhoztól ellopott néhány fenyőfát beszállítottunk a tábor területére, ott egyik-másik épület előtt leállítva beástuk úgy 4050 cm-ig a talajba. így aztán a kicsinosított táborban megtörtént a régen várt tábornoki szemle 1946 áprilisában, amelynek utolsó aktusa volt az összes hadifogoly felsorakozása a tábor hátsó részében lévő tágas téren. A téren a tábornok előtti felsorakoztatásunk díszlépésben történt. A tábornok a következő szavakkal üdvözölt minket: "Zdavszvujtye goszpoda oficéri!" (ami magyarra körülbelül így fordítható: Üdvözlöm önöket tiszt urak). Majd utána rövid biztató beszédet mondott, és beszélt a szovjet-magyar barátságról. Amikor a tábornok befejezte a beszédét, a foglyok tömegéből váratlanul előlépett Szabó Béla hadnagy a tábornok elé ment, ott feszesen megállt, tisztelgett, és kérte a tábornokot, hallgassa öt meg. A tábornok megadta az engedélyt, hogy beszélhet. Szabó Béla hadnagy a tábor tisztjeinek nevében beszélt. Előadta, hogy a helyzetünk sivár, nem megfelelő és rendszertelen az élelmezésünk, tisztekhez nem méltó munkákra is kényszerítenek minket (pl. a fekália kihordása a táborból), fizikai bántalmazások is előfordultak, stb. Mindezt Szabó Béla írásban is átnyújtotta a tábornoknak, kérve ezeknek az állapotoknak a megszüntetését, a hadifogoly tisztek jogainak érvényesítését. Az írásos panasz azt is tartalmazta, hogy mindezt az angol, a francia és a magyar követségre is eljuttatták. A tábornok meghallgatta Szabó Bélát, átvette az írásos panaszlevelet, és ezek, valamint a tábor megszemlélése során szerzett tapasztalatai alapján megtette a szükséges intézkedéseket. A táborparancsnokságon néhány személycserét is végrehajtottak. Ezt követően feljavult az élelmezésünk, a 40 dkg barna kenyér mellett megkaptuk a napi 20 dkg fehérkenyeret, a levesek, főzelékek, kásák sűrűbbek lettek, megszűntek a testi bántalmazások. Összességében javult a helyzetünk, de csak átmenetileg. Egy idő eltelte után újra küzdenünk kellett a jogainkért. "Keletről jön a fény" - Nyugatról a szajré Az élelmezésünk feljavításához - úgy gondolom - az is hozzájárult valamelyest, hogy áprilisban Úszmanyba érkezett Nyugatról egy 120 vagonos teherszerelvény, ahogy a foglyok elnevezték, aranyvonat. Gróza Péter román miniszterelnök az egyik beszédében azt mondotta, hogy Keletről jön a fény. Mi meg ehhez hozzátettük, hogy Nyugatról meg a szajré. Mármint a Szovjetunióba. Mert hát ez így volt, ezt mi a hadifogságban sokszorosan tapasztaltuk. Nemcsak Amerika tömte konzervekkel és egyebekkel a szovjeteket, hanem ők maguk is mindent, amit csak meg tudtak mozdítani az általuk megszállt területekről tehervonatok sokaságával szállították a Szovjetunióba, lett légyen mindez gépek tömege, állatállomány, kulturális értékek, stb. De ugyanígy szállították vonatszámra tömegesen az összefogdosott emberek százezreit, férfiakat, nőket egyaránt az európai, főleg pedig az ázsiai, szibériai koncentrációs lágerekbe.