Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

állítólag bedobták a Garam folyóba. Feleségét pár napig fogva tartották, kínozták, megerőszakolták. Ez okozta a halálát. Mint volt katona érthetőnek tartom, hogy egy harci terepről, amelyen huzamosabb állóharcot vívnak, ajánlatos a polgári lakosság eltávolítása, az arcvonal mögé történő áttelepítése. Itt a leírt incidens erre jó lehetőséget nyújtott az oroszoknak. Feltételezem, hogy a halott szovjet katonát fellelt társaik és a vizsgálatot végrehajtó tisztek már a kezdet kezdetén felismerték, hogy a gyilkos nem lehetett a magyar házigazda, mert sem nála, sem a környezetében fegyvert nem találtak, pláne nem géppisztolyt. Ez a haláleset azonban jó ürügy volt arra, hogy a lakosságot sürgősen eltávolítsák a telepről. Tetejébe még annak a jóindulatnak a hangoztatásával, hogy nem kívánják Malinovszkij marsall megtorló parancsát alkalmazni (1 megölt szovjet katona fejében 50 férfilakos kivégzése). A lakásokat aztán még azon az éjszakán végigfosztogatták. Ami még ezután megmaradt, arra pár nap múlva ráengedtek még bizonyos kétes elemeket is a teljes kifosztásig. Hogy mennyire reális ez a kép részleteiben, azt nehéz volna megállapítani. A lényeg azonban egyértelmű, az orosz katonát egy másik orosz katona lőtte agyon, nem pedig vitéz Tóth Ignác. A másik dolog meg az, hogy a lakosság indokolt áttelepítését a harci zóna területéről emberileg elfogadható módon lehetett volna megoldani, nem pedig ilyen vandál módon, fosztogatással egybekötve. Kabanov kíséretül egy távolkeleti (ferdeszemű) főhadnagyot rendelt mellénk, aki gyalogmenetben égő kazlak és a német aknatűz fevillanásainak fényénél Bény községbe vezette a kitelepített családokat. Mindenki fegyelmezetten viselkedett. Kabanov ugyanis azzal is érvelt, hogy parancsaik be nem tartása súlyos következményeket von maga után, tehát ne kívánja a lakosság, hogy erre sor kerüljön. Kabanov őrnagy kérésemre még ott nálam a pincében ígéretet tett arra, hogy telefonon felhívja a Bényben állomásozó parancsnokát, járuljon hozzá, hogy a telep lakosságát Bény községben helyezzék el, ne kelljen a zömében gyermekes családoknak a fagyos éjszakában további 5-6 km-t gyalogolniuk. Bényben lakó ismerős, baráti, rokoni családoknál éjszakára könnyebben el tudnak helyezkedni. Úgy látszott, hogy Kabanov ezt a kérésemet és érvelésemet magáévá tette, és ezért ígérte meg, hogy felettesénél ezt a kérést támogatni fogja, telefonon felhívja őt. Én indulás előtt ezt is közöltem a lakótelep felzaklatott népével, ami valamivel nyugodtabb légkört eredményezett a lakosság soraiban. Foglyul ejtenek - családom nélkülem marad Amidőn a mellénk rendelt főhadnagy vezetésével az aláaknázott útszakaszok kapuin sikeresen áthaladva Bénybe érkeztünk, a főhadnagy a falu közepe táján megállította a menetet az utca kellős közepén. Engem arra szólított fel, hogy menjek vele együtt a szemben lévő parancsnokságra, ahol a Kabanov által említett magasabb parancsnok minden bizonnyal jóindulattal eleget tesz kérésünknek, és éjszakára Bényben helyezkedhetünk el az ismerősöknél, rokonoknál. Azt is hozzátette a főhadnagy, hogy a kérdést megnyugtatóan fogják megoldani. Annál is inkább, mert a kabanovi tájékoztatás szerint - ahogy ő még kint, a lakótelepen történt telefonbeszélgetés során állítólag hallotta - az eltelt 4-5 nap folyamán valamennyi családot megismerték, azok tagjai zömében nők és gyermekek, a gyilkost tehát nem közöttük kell keresni. A házban, ahová a főhadnagy magával vitt, emlékeztem szerint 6-7 szovjet tiszt tartózkodott élükön egy szőke, ezüst fogú őrnaggyal. Petróleumlámpa égett az