Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Aknatüz közepette, felgyújtott kazlak és épületek fényénél hol árkokon keresztül, hol hason kúszva, hol szökdelve értünk el a parancsnoki épületig, ahol Kabanov őrnagy arról szólt, hogy a lakótelepen szovjetellenes fegyveres tevékenység tapasztalható. Ennek egyik bizonyítéka egy szovjet katonának a lakosság részéről történt meggyilkolása. Azt is közölte Kabanov, hogy Malinovszkij marsall utasítása értelmében ilyen esetekben, vagyis fehér partizán tevékenység esetén egy szovjet katona halála ellenében 50 ellenséges férfit kell elrettentő példaként kivégezni. Ők mondotta Kabanov - az ügy kivizsgálásáig ettől eltekintenek, de a lakótelepet az állatok és egyéb minden hátrahagyásával azonnal ki kell üríteni. Arra kért engem Kabanov, hogy a házakból a tejcsarnok elé kilökdösött és jajveszékelő asszonyoknak, családoknak magyarázzam ezt meg azzal az ígérettel, hogy a későbbiek során - esetleg már holnap is - az állatok ellátására egy-két férfit pár órára visszaengednek, de ők maguk is törődni fognak az állatok ellátásával. Azt is megengedi - mondotta Kabanov - hogy otthonaikban maradhatnak azok az asszonyok, akiknek karonülő gyermekük van. Erre persze nem akadt vállalkozó. Kabanov végül kért engem, hogy mint pedagógus, nyugtassam meg a lakosságot, és azzal bocsátott el, hogy amiben csak lehetséges lesz, mindenben segíteni fog nekünk, kizárva ebből az esetleges összeesküvőket. Aztán mikor én az elmondottakat közöltem a telep lakosaival, Kabanov visszakísértetett a családomhoz. Addigra a feleségemék kofferokba csomagolták a legszükségesebb személyi dolgainkat, családi iratokat, okmányokat, pénzt és természetesen meleg ruházatot. Aztán nekünk is csatlakozni kellett a tejcsarnok előtt várakozó családokhoz és elindultunk. Természetesen mindenkiben felmerült az a kérdés, hogy mi az igazság azzal a gyilkosággal kapcsolatban. Erre nagyjából még aznap este némi fény derült, a későbbiekben pedig még inkább. Közelebbi információkkal tudtak szolgálni egyrészt a gyanúsított és elfogott Tóth Ignác szomszédai, másrészt Tóth Ignác gazda meggyötört felesége. Az oroszok őt is elfogták, megerőszakolták, megkínozták, de mielőtt meghalt akadt némi lehetősége, hogy pár szóval közölje a szomszédokkal, hogy is történt a dolog. A Bény-telepi 28 ház mindegyikében voltak oroszok, vagyis minden háznak megvoltak a maguk házi oroszaik. Ettől függetlenül azonban az oroszok a lakótelepen jöttek-mentek, kutatgattak az épületekben. A családokkal süttettek maguknak csirkét, tyúkot, malacpecsenyét, amit mindig egy másik házban zsákmányoltak, meg itták a fellelt borokat. Ki ölte meg az orosz katonát? Azon az ominózus napon történt késő délután, hogy vitéz Tóth Ignác a feleségével meg az egyik "házi" oroszukkal benn ücsörgött a pincében, miközben megjött oda valahonnét egy másik orosz, aki felhívta a házigazdát a pincéből. Bement vele az istállóba, ott kutatgatott, és állítólag lószerszámokat követelt a házigazdától. Tóth Ignác mindent megmutogatott neki, és ahogy tudta, magyarázta, hogy sem lovai, sem szerszámai nincsenek, azokat már elvitték a németek. A részeg orosz ezt nem akarta elhinni, és hangosan ordítozott a gazdával. A kiabálásra feljött a pincéből a házi orosz, és a gazda védelmében el akarta küldeni az erőszakoskodó jövevényt. Összeszólalkoztak, aminek az lett az eredménye, hogy a kötekedő "idegen" orosz lelőtte a házigazdát védelmező oroszt, és sürgősen eltűnt. A többi már filmszerűen pergett. A szomszédoktól odaözönlő oroszok ott találták az udvaron a halott orosz katonát, a házigazdát meg a feleségét. A gyilkosságért Tóth Ignácot fogták gyanúba, hosszú órákon át kegyetlen és véres kínvallatás után elhurcolták Kéméndre, ahol tovább kínozták, és végül kivégezték, és