Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

disták valamire készülődnek a század ellen. A századparancsnok is helyesnek vélte, hogy Zsámbékot mielőbb hagyjuk el. Ez a késő délutáni órákban meg is történt. Éjszakai meneteléssel a hajnali órákban érkeztünk meg Tarján községbe, ahol a község bírája kijelölt számunkra néhány házat, helyesebben udvart, gazdasági épületet, ahol elhelyezkedtünk. Ez a községbe érkezéskor jobb kéz felé az első utcában volt. Tarjánban eredetileg az volt az elképzelésünk, hogy hosszabb pihenőt tartunk, mert a század eléggé fáradtan érkezett oda az éjszakai menetelésből, nem is beszélve arról, hogy lélektanilag nagyon rossz állapotban volt. Útközben elég sokat beszélgettem Róth Árpáddal, Szekulesz Lászlóval és Török Györggyel az eshetőségekről, latolgattuk, mit lehet a jelen helyzetben tenni. Akkor az az álláspont alakult ki köztünk, hogy a század feloszlatásáról, szökésekről szó nem lehet, mert nemhogy közeledtünk volna a fronthoz, hanem mindinkább távolodtunk tőle. Az említett megoldás bármelyike eleve lehetetlennek látszott. Újabb német erők bedobása lelassította, északon pedig megállította a szovjet hadsereg gyorsabb előretörését nyugat felé. Azt meg lehet azonban tenni - gondoltuk egyetértően -, hogy amennyire csak lehet, lassítjuk az előre haladásunkat. Szekuleszék arra kértek engem, hogy a századparancsnokot ilyen irányba befolyásoljam. Ezt a gondolatot a keretlegénységnél is terjesztettem, olyan megokolással, hogy minél előbb adjuk át a századot Mosonmagyaróváron, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a felszabadult honvédségi keretet frontszolgálatba dobják be. A századparancsnokkal természetesen egyéb érvekkel is sikerült a lassúbb előrehaladás gondolatát elfogadtatnom. Tarjánban azonban a hosszabb pihenés tervét nem sikerült alkalmaznunk, mi több, ott vált legkritikusabbá a helyeztünk. A nappali tisztálkodás, étkezés, pihenés után egy kimondottan véres éjszaka következett. Ugyanis Tarjánban is volt egy katonai kiképzésben lévő volksbundista suhancokból összverbuvált alakulat egy fiatal német hadnagy vezetésével. Erről mi előzőleg nem tudtunk, csak akkor értesültünk róla, amikor a századparancsnokkal együtt körülnéztünk a faluban. Az egyik pedagógus kolléga tájékoztatott minket arról, mi a helyzet Tarjánban. Elmondta, hogy a község lakossága zömmel német ajkú, és a németekkel szimpatizál, itt is folyik német fiatalok katonai kiképzése. Van a faluban egy orvosnő, csendőrőrs is van jelenleg egyetlen csendőrrel, ennél fogva szükség esetén rá nem lehet számítani. Áz értesüléseinkből azt a következtetést szűrtük le, főleg a kiképzésben lévő volksbundista század miatt, hogy Tarjánban sem tanácsos éjszakára maradni. Volksbundista provokáció, véres éjszaka Tarjánban Délben a volksbundista század nagy nótaszóval megérkezett a község határában lévő gyakorlótérről. Délután azután kezdték szemrevételezni a századunkat, melyik házban vannak munkaszolgálatosok elhelyezve. Időközben egy másik munkaszolgálatos század is érkezett a faluba, emlékezetem szerint egy Kollár nevű hadnagy parancsnoksága alatt. Őket is különböző házakban szállásolták el, nem messze a mi körletünktől. Az ellenséges környezet, vagyis a kiképzésben lévő német alakulat és a lakosság körében meglévő jelentősebb számú volksbundista elem miatt arra az elhatározásra jutottunk, hogy Tarjánban nem tanácsos éjszakára maradnunk, ezért az a döntés született, hogy a késő délutáni órákban továbbindulunk, elhagyjuk a községet. A bekövetkezett esős idő és a századparancsnok határozatlansága azonban