Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
UTÓSZÓ
bizonyos hiányérzetekkel. Ezek közé tartozik az a körülmény is, hogy a társadalmi tevékenységem - a hullámzó korjelenségek, azoknak gyakran kíméletlen mivolta folytán - sok időt és energiát vont el a családomtól és ez jelentős terheket hárított át a családanyai tevékenységét és pedagógusi munkáját is kimagaslóan ellátó köztiszteletnek örvendő boldogult feleségemre. Ám ennek így kellett lennie, így volt ez akkor szinte törvényszerű a megszállott ország viszonyai közepette. Könyvem tartalmának felépítésében lehetnek, sőt tudom is, hogy vannak hézagok és hiányosságok, de amit leírtam, annak hitelességéért vállalom a felelősséget. Én úgy érzem, hogy általában sikerült pedagógus szüleimnek és néhány jó emlékű tanárom kiváló pedagógiai és az ehhez kapcsolódó egyéb munkásságának a nyomdokain maradnom, ugyanígy nagyjaink tanításainak értékeit kellő hangsúllyal közvetítenem a hatáskörömbe tartozó tanulóifjúság, szüleik és természetesen amennyire felkészültségem, tapasztalataim lehetővé tették - pedagógus kartársaim számára is. Mindazoknak, akik engem ilyen értelemben segítettek, támogattak, ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Gondolok itt elsősorban boldogult jó Szüleimre, szavakban alig-alig kifejezhető és jellemezhető gazdag szellemi kincsestáruk maradandó értékeinek körültekintő és gondos áthagyományozásáért. Gondolok itt Feleségemre, aki mélységes igazságérzetével mindenkor a realitások messzemenő figyelembe vételére biztatott, jól átgondolt cselekvésekre igyekezett ösztönözni. Jobbik énem kimunkálásában igazi segítőtársam volt, anélkül, hogy önálló elhatározásaimban korlátozott volna. Gondolok testvéreim segítségére, továbbá azokra a tanáraimra, élükön tanári eszményképemre, Szalatnai Rezső tanár úrra, középiskolai osztályfőnökömre és mindazokra, kik engem a jónak, a szépnek a becsületnek és a tisztességnek szellemében igyekeztek életutam során a vállalt feladataimra mindinkább alkalmassá tenni, cselekvően támogatni. Ilyen volt, különösen nehéz helyzeteimben Dr. Horváth József megyei elnökhelyettes, akinek emlékét mindvégig főhajtással őrzöm. A „mindazok" sorában külön kell megemlékeznem az iskolán kívüli kulturális tevékenységemmel, főleg az idegenforgalommal kapcsolatban Dr. László Gyula régészprofesszor kiváló tanítványáról, Dr. Horváth Istvánról, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatójáról, aki egyben megyei múzeumigazgató és Koditek Pálról, az esztergomi Cathedrális Tours Magyar-Német Utazási Iroda ügyvezető igazgatójáról. Ők évtizedek óta mindketten Esztergom és általában a magyarság kulturális életének jeles szószólói, kutatások, tudományos előadások, összejövetelek szervezői. Nekik köszönhetem az idegenforgalomhoz való bekapcsolásomat, folyamatos támogatásomat, ezzel pedig az ilyen irányú tájékozottságom szélesítését, hasznosítását a bel- és külföldi turizmus területén. Mindkettőjük fáradhatatlan munkássága, az általuk feltárt történelmi tények meggyőző dokumentálásával jól szolgálja a még meglévő, főleg a Monarchia utódállamaiban tapasztalható tendenciózus és ellenséges nézetek cáfolatát, eloszlatását. Bár sok hozzájuk hasonló vezéregyéniség képviselné mindenütt az összmagyarság érdekeit. A fentiekhez csatlakozik a köszönetem Horváth Istvánné Kelemen Márta régész iránt is könyvem megírásának erkölcsi támogatásáért, hasznos tanácsaiért. Mondanivalóm megírásával és közzétételével kapcsolatban meleg köszönetemet fejezem ki Krupánszkiné Molnár Ida kartársnőmnek, az esztergomi Közgazdasági Szakközépiskola tanárnőjének és Deák Andrásné Nagy Máriának, a Balassa Múzeum dolgozójának, akik könyvem megírása során mind technikai, mind pedig tartalmi szempontokból hathatós segítséget nyújtottak számomra.
