Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
A Pest megyében eltöltött négy esztendőre szívesen, jó érzéssel emlékszem vissza. Az ottani tevékenységem az életemnek egy viszonylag nyugodtabb szakasza volt. Azzal zárult, hogy áthelyezéssel 1962. szeptember hó 1-vel Esztergomba kerültem vissza, a Berzeviczy Gergely Közgazdasági Technikumba, ahol volt egy üres állás, amit felajánlottak számomra. Ekkorra már ugyanis Komárom megyében bizonyos vezető körökben elült a harci zaj körülöttem, és sem a Megyei Pártbizottságnak, sem a megyei művelődésügyi osztálynak nem volt kifogása az ellen, hogy beosztott tanárként a továbbiakban lakóhelyemen, Esztergomban taníthassak. Innen mentem nyugdíjba 62 éves koromban, életem egy újabb mozgalmas szakaszának a lezáródása után 1976. szeptember hó 1-én. Esztergomban ezt követően még 6 évig óradíjasként tanítottam a város középiskoláiban, továbbá egyrészt idehaza, másrészt külföldön idegenvezetőként tevékenykedtem, cseh, szlovák, lengyel és orosz turistacsoportok vezetésével. Pedagógiai és közéleti munkásságomért a város Pro Urbe Esztergom díjat, a megye pedig Komárom-Esztergom megyéért díjat adományozott számomra. Édesapámról, édesanyámról, szűkebb családomról Könyvem megírásakor az elején úgy gondoltam - és ennek hangot is adtam, hogy nem családi regény megírására vállalkozom. így is történt, bár vannak a könyvemben családi jellegű vonatkozások. De úgy vélem, hogy a leírt sok-sok esemény forgatagában ez valahogy természetes, hiszen a családom az adott eseményekkel gyakran volt kapcsolatban, és ezek a családi jellegű utalások odakívánkoztak az események körébe. Sőt, most, hogy elolvastam írásomat, úgy érzem, hogy édesapámról - akinek életpályám alakulásában meghatározó szerepe volt - az eddig leírt néhány sornál bővebben kell írnom. Persze vele kapcsolatban az édesanyámról és szűkebb családomról is. Elsőként talán arról kell szólnom, hogy apám mérhetetlen sokoldalú tevékenységének mi volt a rugója, mi vezette őt általában, mi állott a tevékenységének központjában. A kérdés első felére feltétlenül azt kell válaszolnom, hogy alaptermészetével otthonról magával hozott munkaszeretete, ismereteinek önműveléssel, továbbképző tanfolyamok végzésével történő bővítése, és az ezek nyomán felfokozott állandó tenni akarása, a munkavégzés öröme. Tevékenységének központjában pedig mindenképpen és mindenkor elsődlegesen a családja állott. De ha rátekintek működésének igen kiterjedt területére és idejére, akkor ugyancsak az elsők között kell megemlítenem társadalmi tevékenységének a roppant széles körű területét is, annak méreteit időben és térben és annak folyamatosságát. Mindkét tekintetben bámulatos teljesítményre volt képes az esztendő bármely időszakában, függetlenül az évszakoktól, tehát tavasztól tavaszig, ha családi vagy például magyar kulturális érdekről, mi több, bármi más jelentősebb dologról volt szó, ami mondjuk a falujának, Barsendrédnek az életét, ezen belül a falu 10 földbirtokosának a földjein dolgozó zsellér-parasztok életét, ügyes-bajos dolgait érintette. Az ügy érdekében képes volt hosszú kilométereket gyalogolni, hogy célt érjen, mert Barsendréden nem volt vasút, gyalog kellett menni Alsbváradra, Káinára, esetleg Lévára (4-12 km) akár sarak, havak, vagy a perzselő nap sugarai nehezítették útjait. A családján kívül mindegy volt apámnak, hogy valamelyik tanítványáról volt szó, akinek az ügyében cselekedni kellett, vagy szeretett faluja zselléreinek ügyeiről netán a környék, az általa vezetett tanítóegyesület egyik-másik tagjáról.
