Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

kellett. Franciaországba került, ott nem tudott talajt fogni, pár hónapig ide-oda vergődött, végül elkeseredésében felvágta az ereit. Még mielőtt elvérzett volna, valaki rátalált, elkötötték az ereit és megmentették. Ahogy mesélte, a felgyógyulása után erős honvágy fogta öt el, sokáig vacillált, mitévő legyen, végül elhatározta, hogy hazajön. Hallott a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak arról az ígéretéről, hogy aki nem követett el közönséges bűncselekményt és hazatér, nem történik semmilyen bántódása. így hát hazajött. Két hét sem telt bele - mesélte nekünk Géza -, és a rendőrség őrizetbe vette, majd letartóztatta. A vád ellene az "ellenforradalomban" való aktív részvétel és titkos határátlépés büntette. Az ötödik társunk arról panaszkodott, hogy valamilyen sikkasztásba belekeverték őt. Amennyiben sikerül a dolgot valahogy szerencsésen megúsznia - fogadalmat tesz, hogy a továbbiakban rendszeresen fog templomba járni, gyónni, meg áldozni. Rövid időn belül sok mindent megtudtunk egymásról. Ezzel is ment az idő. A harmadik nap áttelepítettek egy másik cellába. Ez egy újonnan, vaságyakkal berendezett kényelmes cella volt. Négyen voltunk benne, valamennyien a volt Megyei Munkástanács tagjai. Napközben beszélgettünk, tornászgattunk, a cellán belül felváltva sétálgattunk, és persze latolgattuk, hogy lesz, mint lesz. így telt el a pénteki napunk, augusztus 30-a. Szabadlábra helyezésem Szombaton reggel még arra gondoltam, hogy már csak egy nap van hátra, és találkozom a feleségemmel. Telve voltam várakozással, és ekkor jött a meglepetés. A délelőtt folyamán egyszer csak kinyílt a cellánk ajtaja, és az egyik börtönőr megkérdezte: - Melyik itt a Besey? Jelentkeztem. - Vegye fel a zakóját, lépjen ki és forduljon a falnak! - szólt részemre az utasítás. Társaimnak csak annyit mondhattam, hogy "viszlát", és kiléptem. Az őr bezárta mögöttem az ajtót, meg kellett fordulnom, és megbilincselt. Utána közölte velem, hogy átkísér az ügyészségre, és hozzáfűzte: - Figyelmeztetem, hogy mesterlövő vagyok, ha szökni próbál, keresztüllövöm. Indulás! Egy másik börtönőr kinyitotta előttünk a börtönt az ügyészségtől elválasztó vasajtót, és az udvaron átmenve beléptünk az ügyészség épületébe, a főügyész szobájába. A főügyész utasította a börtönőrt, hogy vegye le rólam a bilincset, utána elbocsátotta őt, engem pedig leültetett az íróasztalával szemben. A szobában tartózkodott még Dr. Bencsina Ferenc ügyész, aki tőlem kissé jobbra foglalt helyet. Mátai Tibor főügyész közölte velem, hogy áttanulmányozta az ellenem indított nyomozás rendőrségi iratait, a jegyzőkönyvekben rögzített vallomásaimat és kiegészítésül feltett nekem néhány kérdést a Megyei Tanács Munkástanácsa által a járási, városi és községi tanácsok felé kiadott körlevelünknek az oktatásra vonatkozó néhány pontját illetően. Ezekből súllyal szerepelt "a vezetésre alkalmatlanná vált igazgatók leváltásának, és helyükbe a magyar nemzeti gondolathoz hű becsületes pedagógusok beállításának" a kérdése. Vállaltam, hogy a kiadványnak az oktatásra vonatkozó részét én fogalmaztam meg. Még néhány, jelentőségében kevésbé fontos kérdésnek a tisztázása után a füügyész közölte velem, hogy a nyomozati iratok és az én sokévi tanügyigazgatási és pedagógiai tevékenységem ismeretében a népi demokratikus államrend meg-