Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Tatabányáról a vallomások áttanulmányozása után még aznap rabszállító kocsival áthoztak minket Esztergomba. Útközben a kocsiban velünk lévő két őrünk nagyon joviálisán viselkedett. Például, megengedték, hogy csendben beszélgethetünk egymással. Esztergomban a rendőrség átadott minket vádemelés céljából a Komárom megyei főügyésznek. A főügyészi hivatal a Széchenyi téren volt, és annak elkülönített hátsó traktusában van a megyei börtön. A főügyészséget azóta áthelyezték a megye székhelyére, Tatabányára, a megyei börtön ma is Esztergomban van. Itt helyeztek el bennünket, őrzésünket itt már a börtön személyzete vette át, a börtönőrök. Én egy olyan cellába kerültem, ahol velem együtt már öten voltunk, hárman - Dr. Etter Ferenc, egy Géza nevü fiatalember és én - politikai foglyok, ketten közbűntényesek. A cellában nem voltak ágyak, sürün egymás mellett a padlóra helyezett szalmazsákokon feküdtünk, és mindegyikünknek volt takarója. A tatabányai és az esztergomi őrizet között az volt a különbség, hogy Esztergomban nem kellett hátrakulcsolt kezekkel vigyázzban a fal felé fordulni, amikor az őr benézett a cellába a kémlelőnyíláson. A másik, hogy itt már nem voltak kihallgatások, csak őriztek minket. Az élelmezésünk kielégítő volt. Ideérkezésünk második napján orvosi vizsgálatra jelentkeztem a bal lábamon lévő visszeremmel. Ennek abban láttam a jelentőségét, hogy majd dr. Babiczky, a börtön orvosa útján feleségem rövidesen értesül az ittlétemről. Még aznap, augusztus 28-án kaptam a börtönben egy lapot, amelyen értesíthettem a feleségemet, hogy Esztergomban a "Széchenyi tér 22. sz. alatt letartóztatásban vagyok." Kértem őt, hogy látogasson meg szeptember 1-én délelőtt 8-12 óra között. A cellánkban szinte kora reggeltől késő estig folyt a beszélgetés. Az egyik cellatársunk egy agyontetovált, olyan 19-20 év körüli cigánylegény volt. Folyton a szökésen törte a fejét, ahogy mondta, ez már két alkalommal sikerült neki, de újra elfogták, harmadszorra végleg sikerülni kell majd a szökésének, annyira ki vannak dolgozva annak a tervei - reménykedett a legény. Ahogy elmondta, gyerekkora óta tele volt az élete "csínytevéssel". Rengeteg volt abban a közönséges lopás, néhány betöréses lopás, nemi erőszak. Elmesélte, hogy Pécsett és annak környékén milyen különböző trükkökkel, módszerekkel rángatták be lopott autójukba a gyanútlan fiatal lányokat, majd kivitték őket a Mecsekbe, megerőszakolták, és végül magukra hagyták. Ez többször előfordult, de egyszer aztán lebuktak vele. Ő állítólag másfél évet kapott, de sikerült a börtönből megszöknie az egyik átszállítása során. Egy másik alkalommal a harmadik betöréses lopásnál bukott le. Ahogy mondta, ezért még nem ítélték el, csak le volt tartóztatva, de megint sikerült kereket oldania. Három nap múlva az egyik szeretőjénél újra elfogták, szerinte a vetélytársa jelentette őt fel. Ahogy mondta - most elég súlyos a helyzete, mert az előzményeket is sikerült a rendőrségnek felderítenie, ő azonban ennek az ítéletét úgysem várja meg, a feljelentőjével meg rövidesen elszámol. Hogy aztán ebből mi volt a mese, mi volt az igazság, azt nem lehetett tudni. Mutatott nekünk aztán olyasféle trükköket is, hogy lehet egyetlen gyufaszállal kétszer, de sikeres esetben négyszer cigarettára gyújtani attól függően, milyen vastag a gyufaszál és milyen nagy a gyufafej. Szinte nem hittem a szememnek. Egy becsempészett zsilettpengével a szemem láttára négy felé vágta a gyufaszálat. Három lobbant is neki, de a negyedik már nem, mert annyira parányi volt már a feje. Egy másik cellatársunk - valamilyen Géza nevezetű - meg arról beszélt, hogy milyen komoly szerepe volt a forradalomban. Állítólag néhány társával együtt sikeresen vett részt az oroszok elleni harcokban Budapesten, de aztán disszidálnia