Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
A cellákat minden héten megszemlélte Dr. Nagy József megyei ügyész, aki Nagy Kálmán megyei párttitkár testvéröccse volt. Ő a sógornőjétől, a Megyei Tanács igazgatási osztálya vezetőjétől rám vonatkozólag kedvező információkat kapott. Ezért volt már Dr. Nagy József Esztergomban azon a véleményen, hogy engem nem fognak az állami ünnepek előtt "begyűjteni". (Nagy Antal igazgató közlése. Jóindulatúlag kezelte az ügyemet, a bátyja már akkor nem volt Komárom megyében.) Megkezdődik a részletes kihallgatásom A kihallgatásomat Túri Kiss nevű rendőr nyomozóhadnagy végezte. Ez úgy történt, hogy időnként a pincéből az egyik őr felkísért az emeletre, és átadott Túri Kiss nyomozótisztnek. Ö az íróasztalánál ült, előtte, kissé balra tőle ült a gépírónő, engem meg a bejárattól jobbra lévő sarokba ültettek. Túri Kiss először közölte velem a vádat, utána első alkalommal - ha jól emlékszem - a származási adataimat, rövid életrajzomat kellett kérdések alapján elmondanom. Túri Kiss hadnagy meghallgatta a kérdéseire tett vallomásomat, ezt aztán lediktálta a gépírónőnek. A gépírónő ismerősöm volt, előzőleg a Megyei Tanácsnál teljesített szolgálatot, de a kihallgatás során úgy viselkedett velem szemben, mintha soha az életben nem látott volna. Volt úgy, hogy a hadnagy egy-két percre átment a szomszédos szobába, de a gépírónő még csak rám sem mert nézni. Ezért meg sem próbálkoztam azzal, hogy megszólítsam őt, nem kívántam kellemetlen helyzetbe hozni. A kihallgatásaim meglehetősen hosszantartóak voltak. Vallomásaimat Túri Kiss több esetben kétségbe vonta. - Tudunk mi magával másként is beszélni Besey, ha nem mondja el az igazságot fenyegetőzött időnként Túri Kiss nyomozóm. Ezt akkor mondta először, amikor azzal vádolt, hogy én már annak idején az 1938 előtti Csehszlovákiában szélsőséges nacionalista, sőt fasiszta voltam. Emlékezetem szerint ezt úgy fogalmazta meg, hogy tagja voltam olyan csoportosulásoknak, amelyeknek a tevékenységei Csehszlovákia szétbomlasztásához vezettek. Természetesen ez nem volt igaz, ezt a gyanúsítást én eleve elutasítottam. Elmondtam, hogy tagja voltam a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületnek, és mint ilyen, annak párkányi járási titkára, de nem voltam tagja semmiféle más csoportosulásnak. Erre Túri Kiss a fenyegetőzéséhez hozzáfűzte, hogy ők inkább hisznek a csehszlovák elvtársaknak, mint nekem. Szomorú dolog volt azt hallanom, hogy egy magyar ember - még ha rendőrtiszt is inkább hisz a felvidéki magyarokat 1945 után kollektív háborús bűnösöknek, fasisztáknak tituláló, állampolgárságuktól, vagyonuktól megfosztó és a hazájukból kirugdosó, valóban szélsőséges nacionalista és soviniszta cseh és szlovák köröknek, mint nekünk, akik a sok jogtalanságot és sérelmet pont tőlük szenvedtük el. Ám az is lehetséges, hogy ilyesféle információkat odaátról nem is kaptak rólam. Feltételeztem azt is, hogy Pruzsinszky Imre volt az, aki ilyen hazugságokat sugdosott a rendőrségnél ellenem, mert nem ö lett Bajnán az igazgató. Mindenesetre Túri Kiss nem nevezte meg konkrétan a forrást, honnét szedte össze ezt a vádat ellenem. Azt azonban hozzátette, hogy van valaki, akinek ezt már én egyszer bevallottam egy esztergomi kávéházi beszélgetés során. A válaszom az volt, hogy én ilyen valótlanságot magamról soha senkinek nem állítottam, ez légből kapott hazugság. Túri Kiss hadnagynak az egész kihallgatás során az volt a törekvése, hogy az általa felsorakoztatott "bűncselekményeimet" önként bevalljam. Ennek érdekében olykor keményebb szavakat használva fenyegetett (..."tudunk mi magával másként is beszélgetni"), olykor meg cigarettával kínálva arról beszélt nekem
