Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
bizonyos együttérzést sejtető hangon, hogy csak az követ el hibát, aki dolgozik, és ezt nem szégyen bevallani. Egyébként nem volt hozzám goromba. Fénykép, ujjlenyomatok, borotválás A kihallgatásom egyik napján lefényképeztek szemben is meg profilból is. Ugyanakkor ujjlenyomatokat is vettek rólam. Ez utóbbit Molnár törzs csinálta, és közben az "ékesszólásait'" gyakorolva össze-vissza kent az ujjlenyomatokhoz használt fekete festékkel. Molnár törzs úr hetenként megborotvált minket. Egyenként vittek be hozzá a "hivatalába", de az mindig egy kínszenvedés volt. Valamilyen vacak mosószappanfélével, - aminek egy cseppnyi habja sem volt - úgy-ahogy bepemzlizett, aztán egy életlen borotvával szinte megnyúzta az embert. Majdnem minden alkalommal összevérezte az arcomat, nyakamat. Aztán még neki állt feljebb, hogy nem tartom fel eléggé "azt a majomfenekü ronda pofámat", ezért vágott meg. A borotválásért Molnár törzsnek fizetni kellett. Ez úgy történt, hogy a borotválás díját Molnár kiemelte a letartóztatottak pénztárcáiból, amiket a többi elszedett holmijaikkal együtt a rendőrségen őriztek. Én azonban adósa maradtam, és még ma is adósa vagyok Molnár törzs úrnak, mert az én dolgaim a pénztárcámmal együtt valahogy Tökölön maradtak. Azt aztán folyton odavágta nekem, hogy engem egyelőre hitelben borotvál, nem ingyen, csak hitelben, mert előbb-utóbb vagy rajtam, vagy a családomon ezt ö be fogja vasaltatni. Itt mindjárt megjegyzem, hogy amikor 1957. augusztus 31-én szabadlábra kerültem és utána Tökölről megkaptam a dolgaimat, fütyültem én Molnár törzsnek megküldeni a szolgáltatásaiért járó tartozásomat. Már nem emlékszem rá, mennyi volt a számlám, azt azonban tudom, hogy jóval drágábban borotvált, mint egy előkelőbb szalonban. A vádak sorozata Visszatérve a kihallgatásokra, Túri Kiss hadnagy sorra vette azokat a vádakat, amik az én közbiztonsági őrizetbe helyezésem során szerepeltek. Különös súllyal vette számításba a népi hatalomhoz hű kommunista káderek elbocsátását a Komárom Megyei Tanácstól, az ebben való aktív szerepemet, az állítólagos győri ellenforradalmi kormánnyal való együttműködésemet, Dr. Horváth Józseffel, a Megyei Tanács oktatást felügyelő elnökhelyettesével való együttműködésemnek a kérdéseit, különböző "ellenforradalmi" jellegű vonatkozásait, a közigazgatás átszervezésére vonatkozó kiadványunk megszerkesztésében való közreműködésemet. Sokat firtatta a különböző "reakciós és fasiszta, klerikális beállítottságú" pedagógusokkal való állítólagos szoros kapcsolataimat, az efféle pedagógusoknak az általam történt támogatását, ezzel szemben a kommunista pedagógusok üldözését. Túri Kiss hadnagy nagyon határozottan állította, hogy részt vállaltam a kommunisták halállistájának összeállításában. A kommunista kádereknek a Megyei Tanácstól való elbocsátásának vádjával kapcsolatban az volt a válaszom, hogy nem elbocsátásukról volt szó, hanem szabadságolásukról. A lényeg az volt, hogy az ilyen módon történt távoltartásuk is már megnyugtatta a radikális megoldásokat követelő belső és külső erőket. A tanácsi dolgozók mindinkább az elbocsátásokat követelték, Dr. Horváth József, jómagam is, végül az egész Munkástanács helyesen az érintettek szabadságolása mellett döntött, és ezt írásban is így kapták meg. A továbbiakban úgyis jogi alapon rendeződött volna ez a kérdés, mégpedig egyéni elbírálás alapján.
