Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

volt felhalmozva. A kitűnő túracsónakok, a táborozáshoz szükséges sátrakkal, főzési kellékekkel felszerelve várták már az indulást, amikor két nappal az indulás előtt reggel 6 órakor a Kossuth Lajos u. 65. szám alatti otthonomban rám csapott és őrizetbe vett a rendőrség. Július 22-én történt, éppen vendégünk volt. Előző nap jött el hozzánk piliscsabai nyaralásából Mohácsiné Tatárik Júlia, feleségem nagynénje. Egy Szabó nevű rendőr csengetett be hozzánk, felszólított, hogy tegyem magam rendbe, mivel vele kell mennem a városi rendőrkapitányságra. Türelmesen várt kint az udvaron, míg felkészültem és elbúcsúztam szeretteimtől, aztán feltűnés nélkül bekísért a kapitányságra. Mondta előre, hogy én menjek a járdán, ő pedig majd az úttesten kísér kerékpárral. Már túl voltam életem újabb nagy megpróbáltatásán, a 6 hetet kitevő őrizeten, internáláson, előzetes letartóztatáson, és alig két napja helyeztek szabadlábra, amikor Nagy Antal elmondta nekem, hogy őrizetbe vételemkor a rendőrön kívül még két civil nyomozó figyelt rám az utca szemben lévő oldaláról, nehogy az ablakon át, vagy menet közben szökni próbáljak. A rendőrkapitányság akkor a Kis-Duna partján volt elhelyezve a Lenin sétányon, a jelenlegi Platán Panzió épületében, az ÉDÁSZ szomszédságában. Egyemeletes épület nagy udvarral, és az udvar végében voltak az őrizetbe vett vagy letartóztatásba helyezett személyek cellái. A kapitányságon elvették a személyi igazolványomat, közölték velem az őrizetbe vétel okát (szervezkedés a népi hatalom megdöntésére), a zsebeimből mindent ki kellett raknom, a cipőmből kihúzni a fűzőket, és becsuktak egy sötét magáncellába. A cellában csak egy üres deszkapriccs volt, semmi más, amire napközben nem volt szabad lefeküdnöm, legfeljebb csak időnként leülnöm. A mozgási lehetőségemet kb. 2 négyzetméternyi szabad terület biztosította. Az őr időnként benézett a cellába az ajtón lévő kémlelő lyukon. Ha akkor éppen ültem a prices szélén, azonnal fel kellett pattannom, és állva várni az őr esetleges utasításait. Igen komoly lélektani megpróbáltatás volt számomra ez az őrizetbe vétel, különösen az első órákban. Elszakítva a családomtól, bezárva egy inkább ketrecnek nevezhető szük, sötét cellába mindenkitől és mindentől elszigetelten, a gondolataimmal magamra hagyatottan, a hallomásból ismeretessé vált megtorlás néhány eseményének, brutális eljárásoknak a sejtelmeivel, nem valami megnyugtató perspektívák látomásként vibráltak az agyamban. Közben a percek nem akartak peregni, inkább csak csigalassúsággal kúsztak. Pedig már valami hasonló, vagy talán még ennél is nagyobb megpróbáltatás emlékeivel rendelkeztem azokból a napokból, amikor az oroszok foglya voltam. De talán az mégis más volt, annál is inkább, mert már ahhoz képest több, mint tíz évvel idősebb, megviseltebb, ennélfogva a megpróbáltatásokat kevésbé tűrő valaki voltam. Fogdái terveim Átgondolva a helyzetemet és figyelembe véve az országszerte kialakult hatalmi viszonyokat, arra az álláspontra jutottam, hogy hosszabb idejű fogva tartással, ezen belül sokféle kedvezőtlen eshetőséggel, azok különböző kihatásaival kell számolnom. És minthogy ezeknek a tényezőknek a hatása alatt valószínűleg sokáig kell magamat tartanom, ahhoz valamiképpen be kell rendezkednem. Voltak a kérdésnek fizikai és szellemi vonatkozásai. Fizikai szempontból naponta bizonyos mennyiségű mozgás jöhetett tekintetbe, aminek nagyon korlátoltak voltak a lehetőségei.