Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Reményi Istvánt, titkárává Vladár Ervint választották meg. Mindhárman tatabányaiak voltak. A vezetőség megválasztása után felszólalt Keszeg Zoltán az egyik komáromi küldött, és egyebek között engem személy szerint megtámadott. A következőket mondta: "Mint ahogyan 1919-ben több kommunista átmentette magát a Horthy-rendszerbe, ehhez hasonlóan a kommunisták most igyekeznek befurakodni még a forradalom szervezetébe is. Ilyen például "Becsei" László, a Megyei Tanács Munkástanácsának tagja. El kell ilyeneket távolítani, menjenek a kommunistákkal talicskázni." Keszeg felszólalására a vezetőségből ketten is, Dr. Klébert Márton és Reményi István igen határozottan válaszoltak, és a becsületesen dolgozó párttagok védelmére keltek. Kijelentették, hogy csak Nagy Kálmánnak, a Megyei Pártbizottság első titkárának és Schiller Istvánnak, a Megyei Tanács elnökének a leváltásáról lehet szó, akik az elmúlt rendszer legexponáltabb egyéniségei voltak Komárom megyében. Ezen a gyűlésen Dr. Ötvös Józseffel együtt a Komárom Megyei Tanács Munkástanácsának képviseletében én is jelen voltam. A gyűlés után néhányan olyanok, akik ismertek engem, odajöttek hozzám és igyekeztek megnyugtatni olyan értelemben, hogy nekem aztán igazán semmitől nem kell tartanom. Így jött oda Dr. Herkovics, az oroszlányiak egyik küldöttje is, aki nagyon határozottan elítélte a felszólalót, és kijelentette, hogy sérelmem orvoslása érdekében mindenkor a rendelkezésemre állnak mind ő, mind pedagógus társai. "Mi tudjuk, mi mindent köszönhet neked Komárom megye oktatásügye és pedagógusai" - mondta Dr. Herkovics. Visszatérve a Megyei Tanácshoz, éppen ülésezett a Munkástanács. A következő napi teendők megbeszéléséről volt szó. Beszámoltam a Komárom Megyei Nemzeti Bizottság alakuló gyűléséről. Természetesen elmondtam azt is, hogy engem személy szerint milyen támadás ért Keszeg Zoltán, a komáromi küldött részéről anélkül, hogy valamiféle, személyemet illető megokolást fűzött volna hozzá. Sőt anélkül, hogy valaha is találkozott volna velem. Még pontosan a nevemet sem tudta. Később azonban valamelyest kikövetkeztettem, hogy mi lehetett az eredete ennek a személyeskedésnek. Komáromot Keszeg Zoltán és Dr. Szemes Ignác képviselte ezen az említett alakuló gyűlésen. Ők elöl ültek az elnökség közelében, mi pedig Ötvössel hátul, de Szemes előzőleg látott engem. Ez a Szemes Ignác a komáromi járási oktatási osztályon dolgozott mint számadó igazgató. Igen vallásos beállítottságú ember volt, ami a különböző megnyilatkozásaiból feltűnt egy-két járási dolgozónak, meg a járási pártbizottság útján még a Megyei Pártbizottságnak is. Kaptam tehát az "észrevételt", hogy lehet ilyen embert megtűrni a tanügyigazgatási apparátusban, mielőbb le kell őt cserélni. Én ebben a kérdésben annyit tettem, hogy üzentem Szemes Ignácnak, közvetlen főnöke, Pathó László járási oktatási osztályvezető útján, legyen mértéktartóbb a vallási megnyilatkozásaiban. Hogy ezt azután miként tálalták neki, nem tudom. Úgy hallottam, hogy zokon vette ezt a figyelmeztetést, de azért a továbbiakban mégis vigyázott magára. Nekem tehát az volt az érzésem, hogy Dr. Szemes Ignác mondhatott erről valamit Keszegnek, ő meg aztán már az alakuló gyűlésen ezzel igyekezett fitogtatni a forradalmiságát. Milyen a sors! Tökölön az internálótáborban véletlenül találkoztam Szemes Ignáccal. Felemlítettem neki a Keszeg-féle támadást. Ő tagadta, hogy bármi köze is volna a dologhoz, elhatárolta magát Keszegtől, elítélte őt azért, hogy meggondolatlanul, a legtöbbször indokolatlanul rátámad, akire csak lehet.