Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)
BEVEZETÉS
pártbizottságra, és amikor aztán "magához engedett", üdvözlés és megszólítás helyett azzal kezdte, hogy "idefigyeljen". A Rákosi idők jellegzetes diktátor típusú kádere, az MDP Központi Bizottságának a tagja volt. Na és a megváltozott hangnem nagyon szokatlanul hangzott tőle. A következőképpen kezdte a telefonbeszélgetést: - Kedves Besey elvtárs, szeretnénk önnel elbeszélgetni, mikor volna erre jó félórányi ideje? Tehát nem "idefigyeljen", hanem kedves Besey elvtárs, és még az időpontot is én határozzam meg, és ők majd igazodnak hozzám. Nem tudtam a dolgot mire vélni. De aztán hirtelen eszembe jutott a Kongresszus, és hamarjában arra gondoltam, hogy a szokatlan hangnem csak afféle áludvariasság, a lényeg időleges elleplezését szolgálja. A lényeg pedig majd az lesz, hogy jól megfürdetnek engem, amiért a Minisztertanács elnökének fogadásán panaszkodtam a párt- és tanácsi szervezetek vezetőinek a tanügyigazgatás és általában az oktatás területén végzett munka alábecsülését eláruló tevékenységére. Megköszöntem a meghívást és az érdeklődést, és abban állapodtunk meg, hogy még e hét szerdáján délután 4 órára ott leszek a Megyei Pártbizottságon. Mielőtt elindultam volna, elhatároztam magamban, hogy ha felelősségre kívánnak vonni a Parlamentben általam közöltekért, semmiféle önkritikát nem fogok gyakorolni, Nagy Kálmánnak is elmondom mindazt, amit elmondtam a Minisztertanács elnökének. Egykétjellemző és konkrét példát is feljegyeztem magamnak. Tévedtem, semmilyen fürdetésre, felelősségre vonásra nem került sor, ellenben kellemes meglepetésemre szolgált, hogy mind Nagy Kálmán első titkár, mind pedig Havasi Ferenc, a későbbi miniszterelnök-helyettes udvariasan, szinte kedvesen fogadott. Közölték velem azt az értesülésüket, hogy milyen kitüntetés érte Komárom megyét Nagy Imre parlamenti fogadóestjén. Amíg a Minisztertanács elnöke - úgymond - a többi megye küldöttségével csak egy-két percig beszélgetett, addig Komárom megye tanügyi problémáival közel fél órán át igen nagy érdeklődéssel foglalkozott. Ez pedig nekem és az irányításom alatt álló oktatási osztály jó munkájának köszönhető mondotta Nagy Kálmán első titkár, és egyben eme tevékenységemért a Megyei Pártbizottság nevében köszönetet nyilvánított. Ma is meg vagyok róla győződve, hogy aki informálta ebben a kérdésben a Megyei Pártbizottságot, nem hallotta egészében azokat a kritikai megállapításokat, amelyeket én ott felhoztam, és egy-két esetben dokumentáltam is. Az egész beszélgetésünk különben igen szívélyes légkörben folyt le, és ilyen volt a búcsúzás is. A formalitások és a beszélgetés elhúzódása azt mutatták - mondotta Nagy Kálmán, hogy a Minisztertanács elnöke szerfelett meg van elégedve mindazzal, amiket Ön ott elmondott. Voltam annyira önző, hogy a dicséretet elfogadtam, és nem lepleztem le magamat, nem mondtam el, hogy ott másról is szó esett, nemcsak a tanügyigazgatási apparátusnak és a pedagógusoknak a kormányprogram megvalósításával kapcsolatos felfrissült tevékenységéről. Jellemző volt az akkori időkre, hogy egy ilyen megnyilvánulás, mint a Minisztertanács elnökének egy adott terület iránti nagyobb érdeklődése - legalább is átmenetileg - milyen véleménykülönbségeket, milyen szemléleti változást tudott kiváltani az értelmiség, jelen esetben a pedagógusok munkájának megítélésében.
