Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Több olyan pedagógus akadt a megyében, akik sajnos, érdemtelenül elég fontos funkciókat töltöttek be, és minthogy szakmai jellegű munkájukat hanyagul, lelkiismeretlenül végezték, több alkalommal bírálatot kaptak tőlem. Egyesek indokolt leváltására is sor került. Ezek a kartársak többségükben igyekeztek a párttal "jó kapcsolatokat" kiépíteni és a védelmük érdekében ott bizonyos jó szolgálatokat tenni. Sajnálatos tény, hogy éveken keresztül a társadalmi szervezetek, főleg az MDP felelős funkcionáriusai közül sokan éppen ezeknek a pedagógusoknak a véleményére támaszkodtak, amikor az oktató-nevelő munka javítása, előbbre vitele érdekében igyekeztünk a tanügyigazgatás hálózatán keresztül az internacionalizmus hivatalos légkörében a magyar nemzet érdekeihez, becsületéhez méltó álláspontot képviselni és ezt a gyakorlatban is érvényesíteni. Ez többletmunkát is jelentett az oktatás-nevelés területén, jobb felkészülést a tanítási órákra és bátrabb kiállást a csak, vagy többségében csak a mozgalmi munkában való aktív részvételt értékelő tanácselnökökkel, pártfunkcionáriusokkal szemben. A pedagógusok többsége ezt megértéssel fogadta és az ilyen irányú becsületes törekvéseimet támogatta. Ám akadtak közöttük olyanok, akikről már fentebb szó esett, és akik a mi munkánkat, elsődlegesen pedig az én munkámat igyekeztek különböző módon gátolni, félremagyarázni és keresztezni, sőt gyakran politikai síkra terelni, és engem lehetőleg állandó idegfeszültségben tartani. És itt találkozik ez a kérdés a Németh Péter üggyel is. Czifra "elvtárs" Esztergomban nem éppen közvetlenül, hanem a párton keresztül kapott velem kapcsolatban rosszindulatúan eltorzított információkat az ilyenfajta egykét pedagógustól eredően. 1953-ban, Sztálin halála után megmozdult a keleti világ. A sztálini diktatúrát éles bírálat érte, a kommunista pártokon belül kiéleződtek az ellentétek, a vezetőségekben személyi cserékre került sor. Ez történt Magyarországon is. Az MDP júniusi határozata felfedte és megbírálta Rákosi Mátyás hírhedt ötösfogatának szélső baloldali elhajlásait, és Nagy Imre lett a Minisztertanács elnöke. Új szelek fújtak az ország minden táján, mindenütt új vezetési módszerekről beszéltek, a szélsőségek, a baloldali elhajlások megszüntetéséről. A júniusi párthatározat utáni napok egyikén behívtak engem a Megyei Tanács titkárságára. Ott volt a Megyei Tanács VB elnökhelyettese, Dr. Horváth József, akinek Komárom megyében elévülhetetlen érdemei vannak a megyei igazgatásban, a szélsőségek elleni küzdelemben, Pásztor József, a vb titkára, Gondos N., az MDP napilapjának, a Szabad Nép szerkesztőségének kiküldöttje és még néhányan. Gondos N., a Szabad Nép kiküldöttjeként értelmiségellenes megnyilatkozások után érdeklődött. Előzőleg Dr. Horváth József elnökhelyettes tájékoztatta őt, hogy a legtöbb értelmiségellenesség a pedagógusok, mint a legnépesebb és egyben a legkiszolgáltatottabb értelmiségi réteg ellen irányul. Mindez pedig az oktatási osztály tanügyigazgatási hálózatának, a tanulmányi és szakfelügyeletnek a becsületes helytállása, az oktató-nevelő munka szakszerű irányítása, és Komárom megye pedagógusainak a jó munkája folytán tanítványainak az országos tanulmányi versenyeken elért eredményei, sikerei ellenére. A Szabad Nép munkatársa arról is értesült, hogy az Oktatási Minisztérium a Komárom megyei oktatási osztály munkájával kapcsolatban általában igen pozitív véleményen van. Végül megemlítette a Szabad Nép kiküldöttje a személyemet érintő Németh Péter ügyet, amely szerinte ugyancsak híven tükrözi az értelmiségellenesség megnyilatkozásait. Erről a Szabad Nép hasábjain rövidesen cikk jelenik meg. A cikk végére azonban feltétlenül odakívánkozik az a záradék, hogy az ügy most már