Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

hogy a Dunától jobbra fekvő Tokod község vasútállomására, onnét pedig a kirakodás után tehergépkocsival Tát községbe érkezzünk. Taton persze, megtörtént a nagy fogadtatás szüleim, Sándor és Gyula öcséim részéről. Sanyi öcsém a háromszobás szolgálati lakásából az egyik szobáját rendelkezésünkre bocsátotta, abban laktunk azután 1948. október elsejéig. A másik két szobában a szüleim, a Sanyi és Gyuszi öcsém laktak. A bútorainkat ideiglenesen két közeli parasztház melléképületeiben helyeztük el, azok nagyobbik része egyébként még használhatatlan, romos állapotban volt. Elég sok helyre volt szükségünk, mert - ahogy már az előzőekben olvashattuk, - a barsendrédi földimnek, Pálfia Miklósnak az áthozott bútorait is el kellett ideiglenesen Taton helyezni. Eltartott egy-két napig, míg öcsém lakásában valahogyan elhelyezkedtünk, aztán feleségemmel együtt december hó elsején szolgálatba léptünk, folytattuk a tanítást. A háztartást édesanyám vezette, annak költségeihez mindnyájan hozzájárultunk. Szegény jó szüleim a háború alatt átélt megpróbáltatásaik és a gyermekeikért, unokáikért való aggódás következtében alaposan lefogytak, meggyengültek. Éppen ezért is fogadtunk Taton bejárónőt, a Költő Klári nénit, aki igen ügyes, talpraesett asszony volt, és édesanyámnak nagy segítségére volt az élelem beszerzésében és általában a háztartás munkálataiban. Természetes, a feleségem is mindenben segítségére volt édesanyámnak. Házjuttatás bonyodalmai Taton Szolgálatba lépésemmel párhuzamosan jelentkeztem a községi elöljáróságnál. Laborczai Vince volt a község főjegyzője, a bírája pedig a falu egyik tekintélyes gazdája, Pánczél István. Mindjárt bejelentettem nekik a juttatási igényemet. Laborczai Vince kijelentette, hogy mindenben a segítségemre lesz, és ezt a későbbiek során be is tartotta. Azt azonban közölte velem, hogy egyelőre kissé bonyolult ilyen tekintetben Taton a helyzet. 12 házat jelöltek ki juttatásra - mondotta Laborczai Vince - erre a 12 házra van már jó néhány igénylő, mégpedig Tokodról három úgynevezett partizáncsalád, élén Németh Péterrel, továbbá néhány újgazda és menekült felvidéki parasztcsalád. Azt is közölte velem Laborczai Vince főjegyző, hogy ezekbe a juttatásokba beleszólásuk van a községben működő különböző népi szerveknek, amilyen például a DÉFOSZ, az UFOSZ, a Kommunista Párt, stb. Maga a juttatás - a község népi szervezeteinek javaslata alapján - a Komárom-Esztergom Megyei Földhivatal hatáskörébe tartozott (DÉFOSZ és UFOSZ népi szervezetek). Mindezeket tudomásul véve juttatási igényemmel jelentkeztem a Megyei Földhivatalnál is Esztergomban, amelynek vezetője Dr. Szentirmai József volt, a juttatási ügyek előadója, ügyintézője pedig Dr. Láng László. Kérésemet és annak soron kívüli elintézését azzal indokoltam, hogy Csehszlovákiából intézményesen települtem át családommal együtt úgynevezett fehérlappal, ez pedig elsőbbséget biztosít a többi juttatási igénnyel szemben. A Megyei Földhivatal az igényemet jogosnak ítélte meg, amit a magyarcsehszlovák lakosságcsere egyezmény idevonatkozó rendelkezései is alátámasztottak. Ehhez még annyit, hogy a kijelölt 12 ház Taton volksbundisták elkobzott tulajdona volt, akiknek egy részét Németországba telepítették át. Németh Péter partizán, tokodi lakos a spanyol szabadságharc baloldalán való részvételére utalva a juttatásra kijelölt 12 házból kettőt a spanyolországi harcokban elesett két partizánbajtársa özvegyeinek kívánta biztosítani (akik azonban Németh